Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 13. hétfő (256. szám) - Heringes Anita (MSZP) - a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez - „Havi sokmillió fixszel, ma egy ember könnyen viccel?” címmel - ELNÖK: - HERINGES ANITA (MSZP): - ELNÖK: - NAGY MÁRTON ISTVÁN, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke:
1700 Elfogadom, köszönöm szépen. ELNÖK : Nagyon szépen köszönö m. Heringes Anita képviselő asszonyé a szó. HERINGES ANITA ( MSZP ): 2017. október 18án meghallgathattuk a Magyar Nemzeti Bank 2016. évről szóló beszámolóját. Tudják, az volt az a beszámoló, ahonnan Matolcsy György elmenekült, és zálogként itt hagyta nekünk Nagy Márton alelnököt. Így az ellenzéki kérdésekre Nagy Mártonnak kellett válaszolnia. Kellemetlen lehetett, és zavarában érintettként biztos azért válaszolt ilyen bicskanyitogató mondatokat, amiket egyébként a jegyzőkönyvből mindenki visszaolvashat. Mégp edig azt, hogy ő tudja, hogy a munkaerőpiacon vannak alacsony bérezésű és magas bérezésű szakmák, és regionális különbségek is vannak. De nem érti, hogy ennek mi köze a jegybanki bérekhez. (16.50) A jegybanki béreknek a kereskedelmi banki bérekhez van köze . Ha a szakemberek nincsenek megfizetve, akkor a jegybanki dolgozók elmennek. A bankok vadásszák le a jegybankárokat, és viszik el tőlünk, azért, mert a bankok találnak megfelelő szakembert. (Sic!) Ők is munkaerőhiánnyal küzdenek, mármint a Nemzeti Bank, é s ráígérnek a fizetésekre. Ahhoz, hogy a jegybank megfelelő szakmai színvonalon működjön, igenis magas bérekre, kereskedelmi bérekre van szükség. Alelnök úr elmondta, hogy szegény családból származik, és nemcsak hogy a magas bérekre, a 9 milliós fizetésre van szüksége, de hogy amikor 2,7 millió forintot keresett havonta, akkor neki szüksége volt a VIPhitelre, arra a kamatmentes hitelre, amiből lehetett tovább vásárolgatni. Tényleg az az egy kérdésem van - én is egy egyszerű, háromgyerekes családból származ om , hogy ha én lemennék Paksra, mint ahogy ön lemenne Szolnokra, és kimondaná, hogy 2,7 millióból nem tudott félretenni, és ezért kell urizálniuk a jegybankban, ezért jár önöknek minden, ami egy átlagembernek nem jár, akkor azt gondolom, az embereknek a bicska kinyílna a zsebében. Alelnök úr, nyugtasson meg, ennyire nem szakadtak el a Nemzeti Bankban a valóságtól, ennyire nem szakadtak el a vidéktől, ennyire nem szakadtak el az emberektől! Mert ha a jegybankároknál munkaerőhiány van, gondoljon bele, elnök úr, alelnök úr, mi van az egyszerű doktoroknál, ápolóknál! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ott kéne akkor a béreket emelni, nem önöknél! Várom válaszát, hogy ugye nem szakadt el a valóságtól. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Kö szönöm szépen, képviselő asszony. A választ Nagy Márton alelnök úr fogja megadni. NAGY MÁRTON ISTVÁN, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Nem szakadtam el a valóságtól. Amit én mondtam legutóbb, azt most is fenntartom; valójában ez a szakma így működik, a jegybanki, a banki munkaerőpiac. Ha ön ebben nem ért egyet, akkor azt kell mondanom, hogy ön szakadt el a valóságtól. Nézze meg azt, hogy ezek a jegybankárok, ezek a közgazdászok kivel versenyeznek! Nem a doktorokkal versenyeznek, nem az ápolókkal versenyeznek, nem a tanárokkal versenyeznek, hanem olyan bankok csábítják el őket, nem kórházak csábítják el őket, hanem bankok csábítják el őket, amelyek felülígérnek a fizetéseken. Nem is beszélve a nemzetközi szervezetekről, mondjuk, egy Európai Központi Bankról, egy IMFről, hogy milyen fizetéseket adnak azoknak az okos embereknek, akik nem hagyják el ezt az országot, hanem inkább a jegybankban dolgoznak, igen, a nemzetgazdasági átlagnál magasabb fizetésért, de a bankrendszerrel összehasonlítható ugyanakkora fizetésért. A jegybankban a fizetések a bankrendszerrel versenyeznek, és a bankrendszeri fizetéseket érik el akár közép, akár felső, akár alsó szinten.
