Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 19. kedd (239. szám) - A településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény és a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló 2016. évi CLXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
151 és jó kezdeményezés, ami előzet esen fontos és jó kezdeményezés lett volna, hogyan siklik ki, amikor a jogszabály alkalmazásához érünk. Először is, kiderült nagyon sok település számára, már amelyek egyébként értesültek arról, hogy kell csinálni települési arculati kézikönyvet, illetve e gy erre vonatkozó rendeletet, hogy nagyon rövid a határidő. Ugyanakkor viszont eléggé költséges, sok előre nem tervezett forrást igényel ennek a két dolognak az elkészítése, valamint alig van Magyarországon olyan szakember, aki ezt felelősséggel fel tudná vállalni. Egy főépítésztársam felmérése alapján ezt úgy kell elképzelni, hogy egy megyében kéthárom főépítész összesen 250 települést és 9 várost lát el. A települések közül pedig 3040 településből 34 volt az, amelyik egyáltalán képes lett volna saját f orrásból finanszírozni a települési arculati kézikönyvet, ami a lényegi eleme ennek az egész rendeletalkotási folyamatnak. Nem beszélve arról, hogy mivel ezeknek a forrása hiányzott nagyon sok településnél, így sokkal rosszabb az arány, mint amit a tisztel t államtitkár úr elmondott, tehát nem igaz az, legalábbis az én saját felmérésem szerint, hogy a települések 70 százaléka ezzel már készen van, pláne nem úgy, hogy minőségi módon állna készen. Tehát mivel a forrás hiányzott, és a mögötte lévő digitálisadatszolgáltató, a Lechner Tudásközpont is késlekedett azzal, hogy felálljon azzal, ami egyébként szükséges ezen települési arculati kézikönyv elkészítéséhez, ezért a települések nem is tudtak szerződést kötni, mert nem volt mire kötelezettséget vállalniuk. ( 10.20) Szóval, így kezdődtek a problémák, se idő, se pénz, és aztán az derült ki, hogy az egyeztetéskor a lakosság is aligalig értesül, illetve aligalig akar részt venni ennek az egyébként nagyon fontos rendeletnek az elkészítésében. És itt kezdett szeri ntem kibújni a szög a zsákból, hogy valójában miről is van szó ott helyben. Tehát én azt gondolom, hogy akkor, amikor komplett megyék alig értesülnek arról, hogy mit kell csinálni, hogyan kell csinálni, hogy egy külön rendeletet kell arra alkotni, hogy a t ársadalmi egyeztetés folyamata ezen rendelet megalkotásában hogyan menjen végbe, kik lesznek azok a partnerek, akiket be kell vonni, milyen ütemben kell őket kiértesíteni s a többi, akkor itt az tételezhető fel, hogy valójában a kormányzat, a végrehajtó ha talom sem akarja ezt igazából erről a részről, tehát a településkép védelméről megfogni, itt teljesen másról van szó, hogy valójában a településkép védelme csak egy alibifunkció ebben az egész törvényben. Mert valójában, valljuk be, erről van szó. Időközbe n önök vérszemet kaptak, és egy politikai mészárszéket ácsoltak ebből a törvényből, mert tulajdonképpen erről van szó. És most bebizonyítom önnek, hogy miért gondolom ezt így. De ehhez előtte egy picit hadd menjek vissza a történetben, csak nagyon röviden összefoglalva, ami az egyszerűsített bejelentési eljárásra vonatkozik az építési törvény változtatásával. Tehát egy Fideszközeli vállalkozó, beruházó vagy barát, nevezzük bárhogy, elakad az építési engedélyezési folyamatban, megy a piros telefonon vagy a Ktelefonon a jelzés, hogy itt gond van. Erre Rogán miniszter úr, a miniszteri kinevezését alig veszi át, máris széttrollkodja teljes egészében a magyar építésügyet azzal, hogy a 300 négyzetméter alatti épületek esetén nem szükséges hatósági engedélyezés. De önök észreveszik, hogy ez így nem jó, valamennyire vissza kell ezt a dolgot korrigálni, csak ahelyett, hogy a visszakorrigálás abba az irányba menne, hogy tényleg a településkép védelme maradjon, ugyanakkor a felesleges, valóban túlburjánzott adminiszt ráció meg csökkenjen, ezzel szemben az adminisztráció megsokszorozódik. Tehát aki egyszerűsített bejelentési eljárás alapján akar építkezni ma Magyarországon, annak észre kellett vennie, hogy a szakági tervezők tömegét kell bevonni, valójában a költségek a sokszorosára növekedtek, nem beszélve arról, hogy az építésszervezők felelőssége is igenigen megnövekedett. És ekkor jön a településképvédelmi törvény, ami ezt a helyzetet próbálná valamilyen módon rendezni, úgy, hogy a települési önkormányzatok, illetv e a polgármesterek kezébe ad egy nagyon komoly jogosítványt. Csak önök éppen azért, mert a valódi cél egy politikai leszámolás, a
