Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 31. kedd (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK:
1274 feltételezhetjük, hogy tetteit inkább a belső meggyőződés és elhivatottság, nem pedig a jövőtől való félelem vagy akár az abban rejlő lehetőségek kihasználása iránti vágy motiválta. Fontos hangsúlyozni, hogy Luther Márton nem kívánt sem innovátor, sem forradalmár szerepkörben tetszelegni. Legfontosabb célja az volt, hogy hatékonyan rávilágítson arra, hogy az egyház és benne az emberek mennyire elté rtek attól a biztos alaptól, amelyet másfél évezreddel korábban maga Isten fia, Jézus Krisztus fektetett le. Ez a visszatekintésre és visszafordulásra irányuló törekvés azonban mégis óriási lendületet adott a világ fejlődéséhez. Meggyőződésből mondhatom, h ogy a reformáció nemcsak alapjaiban változtatta meg az embereket és a társadalmakat, hanem jobbá is tette azokat. A reformáció meghatározó erejére is tekintettel e jeles napon kiemelten aktuális a kérdés, hogy mit adott a reformáció az egyénnek, a kereszté ny vallásnak, a keresztény értékekre épülő társadalmaknak és végső soron az egész világnak. E kérdésre természetesen nem létezik objektív válasz, hiszen a reformáció hatása időpillanattól, egyéntől és szempontrendszertől függően más és más módon jelenik me g életünkben. Ötszáz év távlatából azonban fontos, hogy találjunk olyan válaszokat a kérdésre, amelyek objektív módon képesek a reformáció jelentőségét megmutatni. Teológiai és vallási szempontból a reformáció legnagyobb célkitűzése az volt, hogy a közvetl en istenhitet adja vissza az embereknek. (9.50) Elmondható, hogy e törekvés és sokszor küzdelem világszerte óriási változásokat hozott az emberek számára azáltal, hogy az évszázadok alatt az Isten és az emberek közé emelt akadályok módszeres lebontását szo lgálta. A reformáció, amint a neve is mondja, sikeresen fordította vissza a társadalom arcát és lelkét az emberhez odaforduló Istenhez. Annak egyenes következményeként, hogy az emberek visszakaphatták a közvetlen kapcsolatot Istennel, megnyílt az út az elő tt is, hogy reformálják kapcsolataikat saját magukkal és embertársaikkal. A történelem Urának köszönhetően ez a régi alapokra helyezett megújulás nem maradt a templomfalak között, hanem forradalmi lendülettel fejtette ki jótékony és inspiráló hatását a műv észetekben, a tudományban, a kultúrákban és nem utolsósorban a nemzeti identitások kialakulásában és megerősödésében. Tisztelt Képviselőtársaim! A reformáció kezdetének 500. évfordulója méltó megünnepléséhez nem elegendő felidézni az elmúlt fél évszázad fo ntosabb eseményeit, emellett a meghatározó személyiségek emléke előtt is tisztelettel és elismeréssel kell adózni. A reformáció áldásaiért hálát kell adni és azokhoz méltónak kell maradnunk, ennek érdekében kötelességünk, hogy mindent megtegyünk önmagunk é s nemzetünk reformációja érdekében. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy nemzeti megmaradásunkat már nemcsak saját elfordulásunk és érdektelenségünk, de globális folyamatok és mögöttük álló törekvések is veszélyeztetik, éppen ezért fontos, hogy az el őttünk álló kihívásokhoz Luther példájából is erőt merítsünk, aki meggyőződéssel vallotta, hogy ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Büszkeségre, örömre és hálára adhat okot, hogy Magyarországnak olyan vezetése van, amely komoly energiát és anyagi forrásokat áldozott arra, hogy a reformáció minél szélesebb körben és minél magasabb színvonalon kerüljön megünneplésre. Köszönet mindazoknak, akik ebben bármilyen módon közreműködést vállaltak. Soli Deo gloria - egyedül Istené a dicsőség! (Taps a kormánypártok sora iban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Bóna Zoltán képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence kívánja (Korózs Lajos: Ez nagyon szép volt!) elmondani a kormányzat gondolatát. (Korózs Lajos: Ahhoz ké pest, hogy fideszes vagy, nagyon szép volt. - Szászfalvi László: Nagyon cinikus vagy. Nem kell cinikusnak lenni! - Az elnök csenget.) Kérem szépen, képviselőtársam, nagyobb türelemmel tessék hallgatni a felszólalásokat, a szocialista képviselők felszólalás ait is nagy türelemmel hallgatjuk. Tessék, államtitkár úr!
