Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 30. hétfő (251. szám) - Dr. Varga László (MSZP) - a belügyminiszterhez - „Meddig tartják még fent a jelenlegi közfoglalkoztatást?” címmel - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK:
1184 Dr. Varga László (MSZP) - a belügyminiszterhez - „Meddig tartják még fent a jele nlegi közfoglalkoztatást?” címmel ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Varga László, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: „Meddig tartják még fent a jelenlegi közfoglalkoztatást?” címmel. Parancsoljon, képviselő úr! DR. VARGA LÁSZ LÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A szegénység megközelítőleg minden harmadik embert érint ma Magyarországon. A mélyszegénység évről évre egyre nagyobb méreteket ölt, és akik ilyen kilátástalan helyzetbe kerülnek, nem találják a kiutat. Az állam és a kormányzat valódi segítségére sajnálatos módon egyre kevésbé számíthatnak. A közfoglalkoztatás csak nagyon keveseket vezet vissza az elsődleges munkaerőpiacra, a többséget azonban akadályozza a valódi munkakeresésben. A közfoglalkoz tatottaknak járó bér közel nem elég ahhoz, hogy a családot a szegénységi küszöb fölé emelje, a létminimum szintjétől pedig messze elmarad. A közfoglalkoztatottak többségének rendkívül rosszak az életkörülményei, jövedelmi viszonyai és a lakáshelyzetük. A v égzett munka jellege ritkán jelent valós munkatapasztalatot, a közmunkások helyzetét a rossz munkakörülmények, a megalázó feltételek sem könnyítik meg. Itt jelezném, hogy tisztelet a kivételnek, tisztelet azoknak a polgármestereknek, munkaszervezőknek, aki k a valódi értékteremtésre helyezték a hangsúlyt a munka során, és valódi, megfelelő munkakörülményeket teremtenek, azonban ez kizárólag az ő teljesítményükön múlik. Azt is látni kell, hogy ha nincs a családban rendszeresen foglalkoztatott, az óhatatlanul nagymértékű elszegényedéshez vezet, amely meg is akadályozza később a valódi munkavállalást, és a gyermekvállalásra is kihatással van. Ezért lenne égető szükség értékteremtő programokra, a felemelkedést segítő képzésekre, amelyek biztosítani tudnák az utat a valódi munkához és a tisztes megélhetéshez. Mára tehát egy rossz egyensúly alakult ki a közfoglalkoztatásban, amiből sokaknak egyre nehezebb már kimozdulni. Akik nem tudnak megfelelő tudást és képzettséget szerezni a közfoglalkoztatás rendszerében, egy idő után elvesztik a képességüket a piaci körülmények közötti munkavállalásra. Itt van tehát a kormányzatnak felelőssége álláspontom szerint: csak olyan képzéseket és felzárkóztató programokat kellene és lenne szabad indítani, amely az abban részt vevőknek esélyt teremthet arra, hogy valójában munkaerőpiaci körülmények között el tudjanak helyezkedni. Mi, szocialisták azt kívánjuk tehát elérni, hogy mindenkinek legyen lehetősége tanulni és tisztességesen megélni a saját munkájából. Az is rengeteget rontott a helyzeten, államtitkár úr, hogy csökkentették a tankötelezettséget, és az elmúlt években nagyon sok 16 év felettit beengedtek érettségi és szakképzettség nélkül a közmunkaprogram rendszerébe, mert ez az 54 ezer forint számukra nyilvánvalóan átmenetileg eg y vonzóbb lehetőségnek látszott, későbbi pozícióikat meg természetesen nagyon rontotta. Méltatlan ez az összeg, a megélhetést nem segíti, még egy gyermekkel együtt is, ha gyermeke van az illetőnek, akkor sem jelent annyi bevételt, amennyi méltó megélhetést jelentene. Adódik tehát a kérdés, államtitkár úr: meddig tartják fenn a jelenlegi közfoglalkoztatási rendszert? Mikor juthatnak ezek az emberek megfelelő tudáshoz és képzettséghez? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És mikor segítik valójában a munkaerőpiaci boldogulásukat? Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Pogácsás Tibor államtitkár úrnak adom meg a szót válaszadásra.
