Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 24. kedd (250. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - KEPLI LAJOS (Jobbik):
1147 hogy tiszteljék és vegyék tudomásul a helyben lakók akaratát, ne akadályozzák és ne támadják egy újabb munkahelyteremtő beruházás létrejöttét. Egyébként a jegyzőkönyv szá mára rögzíteni szeretném, hogy képviselő úrnak a 2011es magatartása miatt kizárólag a parlament iránti tiszteletem miatt adtam meg a válaszomat. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő napirend utáni felszólalásra jelentk ezett Kepli Lajos képviselő úr: „25 év tétlenség a Duna elterelése óta.” címmel. Öné a szó, képviselő úr. KEPLI LAJOS ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt jobbikos Képviselőtársaim és tisztelt Államtitkár Úr! - hiszen más jelen pillanatban már nem tartózkodik a teremben. Az egész félresiklatott rendszerváltás jelképévé vált annak idején a bősnagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás, és annak következményeként, hogy Magyarország az utolsó előtti pillanatban kiszállt ebből az államközi szerződésből, e nnek következményeképpen Szlovákia 25 évvel ezelőtt, 1992. október 25én elterelte a Dunát a saját területére. Egy üzemi csatornába vezette a Duna teljes vízhozamát, és a Szigetközben jó néhány hónapig szinte csak csordogált a víz, és egészen addig, amíg a fenékküszöb meg nem épült, szinte semmit nem tudtak a szigetközi emberek tenni azért, hogy legyen legalább némi víz a szigetközi Dunaágakban, a MosoniDunában. Mi történt az azóta eltelt 25 évben? Volt egy hágai nemzetközi bírósági döntés 1997ben, egész en pontosan húsz éve, amit azóta sem sikerült végrehajtani. Azt hiszem, egészen példátlan a nemzetközi bíróságok történetében, hogy húsz év elteltével sem lehet egy ilyen ítéletet végrehajtani, annak érvényt szerezni, egész egyszerűen azért, mert a kormány ok nem tudnak és nem is nagyon akarnak egymással megegyezni. Szlovákiának miért volna fontos ez a megegyezés, miért volna sürgős, amikor ő élvezi a bősnagymarosi vízlépcsőben termelt energia hasznát, a Duna az ő oldalán folyik, míg gyakorlatilag mindenfél e környezeti kár és egyéb hátrány a magyar oldalra esik. Tehát gyakorlatilag kizárólag a magyar diplomácia tehet arról, hogy jelen pillanatban is még ez a helyzet áll fenn. Kormányok jöttek, kormányok mentek, különböző kormánybiztosokat és miniszteri bizto sokat neveztek ki, hogy oldják meg a problémát, de igazából érdemi lépés az elmúlt 25 évben nem történt, ugyanúgy szenved a Szigetköz a vízhiánytól. Különböző álmegoldások, toldozásokfoldozások történtek, de valódi előrelépés nincs, s ugyanúgy szenved egé sz Magyarország a vízgazdálkodás problémáitól. S azt is mindig el kell mondani, amikor ezzel a témával kapcsolatban felszólalunk, hogy Magyarországon azóta sincs rendes, normális vízgazdálkodás, azóta sem sikerült túllépni azon a tabukérdésen, hogy lehete duzzasztani, nem lehete duzzasztani, hogyan lehet normális vízgazdálkodást, vízvisszatartáson alapuló gazdálkodást folytatni egy országban. Mert lehetne, és ha tudnánk, akkor bizony nem lenne negatív az ország vízmérlege, nem száradna ki egyre jobban az ország. A DunaTisza közén, a homokhátságon az egy súlyos probléma, de a Nyírségben is, hogy egyre inkább eltűnik a kutakból a talajvíz, egyre mélyebbre kerül a vízszint. A Dunánál szintén probléma, hogy a Duna medre egyre mélyebben vágódik be, s abból adó dóan, mivel a Duna már nem szállít ide hordalékot a felsőbb szakaszon épült vízlépcsők miatt, a hajózás is egyre problémásabb, az év egy részében egyáltalán nem lehet, vagy csak korlátozásokkal lehet a Duna magyarországi szakaszát hajózni. Amióta én itt va gyok a parlamentben, 2010 óta, de már sokkal régebb óta, 25 éve, ezek a problémák mindig is problémák voltak, és évről évre egyre nagyobb probléma. Minden alkalommal elmondom, hogy ezen változtatni kéne, végre egy olyan vízgazdálkodást kellene meghonosítan i Magyarországon, amely nem kizárólag az árvizek és a felesleges vizek minél gyorsabban történő levezetésére fókuszál, hanem a vízmegtartásra is, hiszen az aszályos időszakokban nagyon jól jönne, ha nem csak a termőföldjeink 2 százalékát tudnánk öntözni. A magyar mezőgazdaság
