Országgyűlési Napló - 2017. évi nyári rendkívüli ülésszak
2017. június 23. péntek (236. szám) - Farkas Gergely (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Meddig tagadják még a kivándorlás valódi okát és súlyát?” címmel - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
49 Mi volt az önök válasza erre eddig? A miniszterelnök úr arról beszélt, hogy teljesen rendjén van a fiatalok tömeges külföldre költözése; kalandvágyról beszélt, tagadva a kivándorlás valódi okát és súl yát. Kósa Lajos elmondása szerint pedig képtelenség, idézem: „a rettenetes munkahelyi és bérviszonyok, valamint azok kilátástalansága miatt menekülnek el annyian az országból” - mondta ezt az önök frakcióvezetője. Tisztelt Államtitkár Úr! Hát, akkor mégis miért mennek el a fiatalok? - tehetném fel a kérdést. A fiatalok lábbal szavaznak: a legnagyobb részük nem kalandvágyból megy külföldre, hanem kényszerből, mert az oktatás, az egészségügy romokban hever, mindent átsző a féktelen korrupció, az önök teremtet te urambátyám világ, megalázóan alacsonyak a bérek, lakhatási és megélhetési reménytelenség uralkodik. A helyzet az, hogy Önök vagy szemrebbenés nélkül hazudnak, vagy teljes homályban élnek, és nincsenek tisztában a dolgokkal. Egyik sem elfogadható opció. Világosan kiderül az említett felmérésből: a megnövekedett kivándorlásért a legtöbbek szerint az alacsony fizetések, a Fideszkormány, valamint a rossz gazdasági helyzet a felelősek. Így már érthető, hogy miért tagadják a kivándorlás súlyát, és miért beszé lnek még mindig kalandvágyról. Pedig az is kiderül: meglehetősen kevesek számára elsődleges ok a szakmai kihívás, a tapasztalatszerzés, a világlátás vagy akár a nyelvtanulás. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek tények. A tények pedig makacs dolgok. Önök lemondta k a kivándoroltakról, a fiatalokról, konkrétan az út szélén hagyták őket. A „Gyere haza, fiatal!” programot is beszüntették, mert kudarcot vallott. Nem az a legfőbb baj, hogy nem volt sikeres, hanem hogy annyiban hagyták, és nem indítottak semmi mást helye tte, és azóta sem mutattak fel semmit a kivándorlási tendencia megállítása és megfordítása érdekében vagy éppen azért, hogy hazahozzuk a kint lévő embereket. Sőt, a Jobbik erre irányuló költségvetési módosító javaslatát is leszavazták. Tehát nemcsak önök n em tesznek semmit, hanem azt sem hagyják, hogy mások tegyenek önök helyett valamit. Kérdezem tehát: még mindig kalandvágynak gondolják a fiatalok tömeges kivándorlását? Hogyan lehetséges az, hogy nem foglalkoznak érdemben a legsúlyosabb nemzeti kihívásunkk al? Miért tagadják még mindig a kivándorlás valódi okát és súlyát? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Cseresnyés Péter államtitkár úr válaszol. Öné a szó. CSERESNYÉS PÉT ER, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálom, hogy azokat a válaszokat, amelyeket ebben a kérdésben kapott ön vagy kaptak önök, nem értették pontosan meg, mert ahogyan idézte ezeket a gondolatokat, azt lehet látni, hogy nem értették meg, nem értette meg, hogy a válaszok mit tartalmaztak. Az emberek, illetve a munkaerő országhatárokon átnyúló mozgásáról már számos alkalommal kifejtettük a kormány álláspontját. A ké pviselő úr által elmondottak kapcsán is megerősítem, hogy az Európai Unióhoz való tartozás egyik vívmánya, hogy mint más országok állampolgárai, úgy a magyarok is jelentős számban bekapcsolódhatnak a személyek és a munkaerő szabad áramlásába. Látni kell az onban, hogy ez nem egyirányú folyamat, hisz miközben honfitársaink tanulási, jövedelemszerzési és más motivációktól vezérelve hosszabbrövidebb időre külföldön tartózkodnak, eközben mások hazánkat választják lakhelyül, továbbá a korábban távozottak körében is, tehát a magyar emberek körében is tapasztalható egy visszatérési folyamat. Számtalan tény van erre. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ellenzék folyamatos riogatása ellenére minden komoly nemzetközi statisztikai adat azt mutatja, hogy a magyarors zági a térségben a legkisebb mértékű. A külföldön élő magyarok arányát ugyanis kétháromszorosan meghaladja a környékünkben fellelhető országok polgárainak a távozása. Szó sincs tehát egymillió elvándorolt magyarról, illetve további
