Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. június 6. kedd (231. szám) - Vona Gábor (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - „Ne háborúzz, cselekedj!” címmel - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK: - VONA GÁBOR (Jobbik): - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
3676 ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Először is köszönöm szépen a szót és a kérdést. Ne háborúzz, cselekedj - szól a képviselő úr kérdése. Valóban, itt a zsúrpubiskodásban meg a nagy cukiskodásban lassan má r a Make love not warnál tartunk. Ön szereti az iszlámot, szereti a migránsokat, szereti a kutyákat, szereti az oligarchákat, ha önnek pénzt ad, és mostanában már szereti Brüsszelt is. Már csak egy virágkoszorú hiányzik a fejéről, de gondolom, a következő plakátkampányon ezt is láthatjuk majd. Életfilozófiának ez talán elmegy, egy vezetőtől viszont komolytalan. Ideje lenne megérteni, hogy országhatárt nem lehet plüssmacikkal meg virágcsokrokkal megvédeni, ahhoz döntések kellenek. Bért sem lehet úgy emelni, hogy Brüsszelhez folyamodunk alázatos kérelemmel. Felfoghatatlan a mi számunkra, hogy Magyarországon mindig vannak olyan emberek, akik azt gondolják - ráadásul egy parlamenti képviselő , hogy Brüsszel olyan bérpolitikát fog létrehozni, ami a magyar embere knek jó lesz, következésképpen kevesebb lesz a nemzetközi multik profitja. Én is szeretném látni ezt a Brüsszelt. Ha látok ilyet, oda is fogok majd folyamodni béremelésért, addig inkább a magyar kormányban bízom. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyperces viszonválaszra Vona Gábor képviselő úré a szó. Parancsoljon! VONA GÁBOR ( Jobbik ): Miniszterelnök úr, szinte menthetetlennek látom a helyzetét. Ön képtelen kilépni a kis rögeszméinek a világából. Amikor mi vitához folyamodunk, akkor ön mindig szóvá teszi, hogy én mennyire megváltoztam. Igen, megváltoztam, egy nemzeti radikális pártnak az elnökéből egy nemzeti néppárt elnöke lettem, ami komoly változás és vállalom. (Zaj, k özbeszólások a kormánypártok soraiból. - Németh Szilárd István: Szerényen!) De miniszterelnök úr, ön talán nem változott? (Moraj. - Az elnök csenget.) Ön talán nem változott meg nagyon? Miniszterelnök úr, ön egy lánglelkű fiatal demokratából egy kiégett ko mmunista lett! (Kunhalmi Ágnes: Hú! - Taps a Jobbik soraiban. - Az elnök csenget.) Nem ideológiailag, hanem mentalitásában. Annyit harcolt a kommunistákkal, miniszterelnök úr, hogy ugyanolyan lett, mint ők. Hát, gondoljon már bele, mi rongáljuk az önök pla kátjait, vagy önök a miénket? Az én embereim zaklatják az önök családját, vagy az ön emberei zaklatják a mi családjainkat? Én gyűjtök magánvagyont strómanon keresztül, vagy ön, miniszterelnök úr? Én háborúzok rögeszmésen a fél világgal, vagy ön? Minisztere lnök úr, ez mindmind ön! Bennünket egy dolog érdekel, egy dolog motivál, hogy nőjön Magyarországon az életszínvonal, hogy minden magyar a szülőföldjén tudjon boldogulni, erről szól a bérunió, nem pedig arról, amiről ön beszél. (Az elnök a csengő megkocogt atásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy, miniszterelnök úr, arra kérem, próbálja meg ezt a kezdeményezést támogatni, higgye el, minden szempontból jót tenne önnek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) (13.40) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő ú r. Egyperces viszonválaszra miniszterelnök úré a szó. Parancsoljon, miniszterelnök úr! ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Köszönöm, elnök úr. Először is a jegyzőkönyv számára kérem rögzíteni, hogy amikor a Jobbik kérdésföltevő képviselője lekommunistázott, akkor a Szocialista Párt nem tapsolt. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban. - Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Az embernek hozzá kell szokni minden visszautasításhoz, hiába! (Derültség a kormánypártok soraiban.)