Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
1442 véleményem szerint ebb en a következő egynéhány évben sikereket is fogunk tudni elérni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönjük. Most megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak. VÁGÓ SEBESTYÉN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, el nök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitaindító, a kormány által elmondott felvezetőben is és több kormánypárti felszólalótól is nagyon szépen csengő számokat hallottunk, csak néha érdemes a számok közé nézni. Kiemelt területként eml ítették a bérfelzárkóztatásban többek között a szociális ágazat dolgozóit is. Én belátok ezek közé a számok közé, napi szinten tartom a kapcsolatot mint volt szociális szakember és mint jelenleg szociális szakpolitikus is az ágazat dolgozóival, és ők sajno s a végeken azt tapasztalják, hogy a kimondva nagyon soknak tűnő számok, amiket hallunk bérfelzárkóztatás címén akár itt is, akár egy kérdésre adott válaszban, azok a végeken nagyon sok embernél csak egykétezer forintos béremelésként jelennek meg, ami saj nos az ő helyzetükön nem sokat javít. Bár azt mondja a kormány, hogy jó ez a pótlékolási rendszer, de ha figyelembe vesszük azt, hogy amennyit a pótlékolásra elköltöttek, ha azt ténylegesen a szociális életpályamodell kialakítására költötték volna, akkor m ár a kezdeteken túl lehetnénk, és már igenis bevezetésre kerülhetett volna ez a perspektíva a szféra dolgozói számára. Ma ők mivel találkozhatnak? Ma ők azzal találkozhatnak, hogy életük végéig szinte át sem lépik a minimálbér összegét, ha középfokú végzet tséggel szakdolgozóként dolgoznak. Mit tapasztalunk? Kiüresedik a szakma, nagyon sok intézményben, illetve a szociális ellátórendszer különböző területein munkaerőhiányt tapasztalunk, és ez nem a gazdaság dübörgése miatt létrejövő munkaerőhiá ny, hanem azért létrejövő munkaerőhiány, mert elvándorolnak a szakmából az ott dolgozó emberek. Jó esetben az ország határain belül maradnak, és bár Lukács László képviselőtársam már beszélt arról, hogy mennyire alulfizetettek az egészségügyi ágazat dolgoz ói, még mindig jobban keresnek, mint a szociális szféra dolgozói, és egy szakdolgozónak érdemesebb a rosszul fizetett egészségügyi ágazatba elmennie dolgozni a szociális ellátórendszerből. Ez a jobb eset, de azt tapasztaljuk, ami már nemcsak a nyugatmagya rországi intézményekben, hanem szerte az országban az ellátórendszer minden területén tapasztalható, az pedig a Nyugatra vándorlás. Ebből az ágazatból, ebből a szférából rengetegen vándorolnak Nyugatra, de gondoljunk bele, az ő szempontjukból miért is ne t ennék. Egyrészről olyan bért kapnak, amiből megélni nem lehet, az éhenhaláshoz túl sok, az életben maradáshoz pedig kevés, akár azt is mondhatnám. Nagyon sok emberrel kell dolgozniuk, akárha egy intézményben dolgoznak, akár területen dolgoznak, ugyanis nek ik kell pótolniuk a munkaerőhiányból fakadó pluszterheket és pluszmunkákat is. Dolgoznak rengeteg emberrel ezért az éhbérért, és ha akár diplomásként, akár szakdolgozóként, akár végzettség nélkül átlépik a nyugati határt, akkor ahelyett, hogy rengeteg emb errel dolgoznának, akár egy idős ember, akár egy fogyatékossággal élő ember ápolásával, egyetlenegy ember ápolásával a családban élve, az ötszörösét, hatszorosát, és lehet, hogy kis számot mondtam, megkeresi annak, amit itt Magyarországon megkeres. Változt atni kell ezen, és a bérunióra a szociális ellátórendszerben is szükség van, mert össze fog omlani a rendszer. Ha ez így folytatódik, senki nem marad a szakmában, fenntarthatatlanná válik a rendszer. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Most megadom két percre Gyöngyösi Márton képviselő úrnak a szót. GYÖNGYÖSI MÁRTON ( Jobbik ):
