Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
978 vitát, azok is pontosan értsék és tudják, hogy itt egy nagyon komoly lehetőségről, egy hatalmas eszközrendszerről beszélünk, amikor a parlamentben erről vitatkozunk. Dömötör államtitkár úr most már többedszer használta, és a fideszes ho zzászólók is valahogy az ellenzéki képviselőkre akarják ezt tolni. Hallgattam ezt a vitát, de ez a szó vagy jelzős szerkezet, kérem, nem hangzott el, ezért azt kérném, hadd beszéljek a szocialisták nevében, hogy a mi nevünkben ne nyilatkozzon arról, hogy m i úgy gondoljuk, az európai uniós források kegyelemadományok, és nekünk mindenkinek örökösen mindent meg kell köszönni. (17.10) Soha senki nem mondta ezt, hogy mi úgy tekintünk az európai uniós forrásokra, mint amiért hajbókolni kellene állandóan, hogy a n yugati testvéreink ránk szánnak egy kis segélyt, és akkor mi ezért csókolgassuk a lábuk nyomát. Én személyesen közgazdász vagyok, én is sok mindent olvastam ezekről a kérdésekről, én is úgy gondolom, hogy Magyarországnak ezer szempontból ezek a források já rnak, és valóban vannak olyan gazdasági összefüggések is, ami alapján bőven kimutatható az, hogy akik adják, akik nettó befizetői az európai uniós költségvetésnek, ők is jól járnak ezekkel a forrásokkal. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy abban viszont igaza van államtitkár úrnak - és akkor egy ilyen mondatot is hadd mondjak , hogy semmilyen nyomásgyakorlást nem lehet elfogadni, ami az európai uniós forrásokat illeti. Az európai uniós források ugyanis nem a Fideszkormánynak járnak, hanem Magyarországna k járnak, a magyar nemzeti fejlesztést kell hogy szolgálják, ezért bármilyen olyan kezdeményezés Brüsszelből, ami arról szól, hogy forrásmegvonással fejezzenek ki akármilyen kritikai észrevételt, vagy ebbe burkoljanak bármilyen politikai vitát a magyar kor mánnyal, az elfogadhatatlan, hiszen ezáltal a magyar embereket, a magyar nemzetet károsítanák vagy rövidítenék meg. És ha van politikai vitája az Európai Uniónak Orbán Viktorral vagy éppen a magyar kormány bármely tagjával, akkor abban a dimenzióban kell e gészen biztosan megvívniuk, nem pedig egy másik témakörben, ami miatt a magyar emberek is elszenvedhetnek hátrányokat. Ami miatt azt mondom, hogy én más szempontból közelíteném a mai vitát, az pedig az, hogy én meg vagyok róla győződve - már volt alkalmam elmondani itt ezt a Házban többször, de még egyszer megismétlem , hogy szerintem az európai uniós forrásfelhasználásnak a hatékonysága vagy sikere, eredményessége, bárhogy is lehetne fogalmazni, attól függ, hogy milyen erős politikai konszenzus van mögött e. Azok az országok voltak sikeresek európai uniós forrásfelhasználás tekintetében, ahol a pártpolitikai vitákon túl meg tudtak egyezni a fő nemzeti fejlesztési célokról, és nem csak a gazdaságra értem ezt természetesen. Én úgy látom, hogy ebben szinte ami óta Magyarország fejlesztési forrásokat kap, hátrányban vagyunk, talán nem akkora hátrányban, mint néhány korábban csatlakozott európai uniós ország, akár például Írország, vagy lehetne mást is említeni, de mégiscsak van hátrány ebben, hiszen folyamatosan a pártpolitikai csatározásoknak a témájává vagy tárgyává tesszük ezeket az uniós forrásokat. Én pedig akkor lennék boldog, ha szabad így fogalmaznom, ha olyan fejlesztéspolitikai célok és lebontott cselekvési terv jellemezné ezt a magyar fejlesztéspolitika i területet, ami ciklusokon átívelő fejlesztéspolitikai terv lenne, amire minden parlamenti párt mondhatná azt, hogy kérem, ezt kiveszem a pártpolitikai viták köréből, és akárki is kerül kormányra, ugyanazokat vagy közel ugyanazokat a célokat követné, mert hiszen volt róla egyfajta megállapodás. Volt erre példa egyébként, bocsánat, hadd mondjak két konkrét példát, egy olyat, aminek az egyik szereplője itt ül a teremben: Fónagy János államtitkár úr számtalan alkalommal folytatott olyan szakmai egyeztetéseket energetika témakörében, amikor 98 százalékos többséggel mentek át az akkori parlamenten ezek a megállapodások; de mondhatnám az idősügyi stratégiát, hogy egy teljesen más témát mondjak, ha jól emlékszem, az is 98 százalékos többséggel került elfogadásra a parlamentben. Tehát nem igaz az, hogy a magyar parlament nem képes arra, hogy ha megvan hozzá a politikai akarat, hogy valamiben valamilyenfajta megegyezésre jusson, természetesen kompromisszumok által, meg természetesen
