Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - MORVAI KRISZTINA európai parlamenti képviselő: - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
970 Lázár említette meg!) Ez a tanulmány, amit a politikai, illetve a kormányzati elf ogultsággal egyáltalán nem vádolható exképviselő készített, azt mondja, hogy 201415ben az akkori közbeszerzéseknek 4 százaléka jutott - 4 százaléka! - az ehhez a négy emberhez papíron vagy feltételezés alapján köthető 66 céghez. Tehát az összes korrupci ós ügy, amit a kormányzat ellenzékeként ez a tanulmány elő tudott ásni, arról szól, hogy 66 cég a teljes közbeszerzési állomány 4 százalékát nyerte meg. Amúgy ez egy nagyon érdekes tendencia, hogy amikor a korrupcióról beszél az ellenzék, akkor soha nem té nyekről beszél, hanem hangulatokról beszél. Soha nem egyegy céget és az amögött lévő teljesítményt állítja a vita homlokterébe vagy fókuszterébe, hanem személyeket (Z. Kárpát Dániel: Esetleg ezeknek a személyeknek vannak cégeik.) , és nem veszi figyelembe azt, hogy azok a cégek, akik részben - csak részben - ezeknek a személyeknek a tulajdonában vannak, azok ténylegesen milyen piaci súlyt képviselnek, mert hogyha ezt megtennék, akkor láthatnák azt, hogy bármilyen csoportosítása a közbeszerzésen nyertes több száz cégnek Magyarországon ugyanezeket a számokat hozza, vagy adott esetben ennél jobb számokat is képes produkálni. Ezért hogyha végezetül azt a kérdést tesszük fel itt, képviselő úr, szabadon, hogy mi az európai uniós fejlesztési források felhasználásán ak a célja, akkor az nagyon világosan összefoglalható, azt gondolom, két pont mentén. Az egyik a munkahelyteremtés, amelynek köszönhetően ma Magyarországon 600 ezer emberrel több dolgozik, mint amennyien dolgoztak 2010ben, a másik a gazdasági növekedés, a mi látható módon egyáltalán nem kötődik olyan mértékben az európai uniós kifizetésekhez, mint ahogy azt önök feltételezik. Hiszen ha ebben igazuk lenne, akkor 2016 első kilenc hónapjában, amikor az európai uniós források kifizetése a korábbi évek üteméhez képest jóval alacsonyabb szinten realizálódott, akkor nem lett volna olyan gazdasági növekedés, ami nyomában járt az azt megelőző évek igen ambiciózus számainak. Bana képviselő úr több más ügyről is beszélt. Itt a korrupciós témában szeretném folytatni, má r csak itt az előzőek okán, négy céget emleget, szemben azzal a 44 ezer céggel, aki nyert a 20072013as időszakban. Én szeretném azt a helyzetet elérni, amikor ez a 44 ezer cég, aki potens vállalkozásként írható le Magyarországon, és aki képes ilyen típus ú fejlesztési forrásokat felszívni, azok mindannyian, úgy a munkavállalóit tekintve, mint a tulajdonosait tekintve a Fidesz támogatói. Ezért dolgozik a kormány. Remélem, igaza lesz képviselő úrnak, és nem lesz olyan magyarországi vállalkozó, aki ne abban l enne érdekelt 2018ban, hogy ismételten Orbán Viktor alakítson kormányt Magyarországon. Ezért nagyon kérem, hogy amikor a pályázatokon nyertes cégeket megemlíti, akkor ne csak erről a négyről beszéljen, aki valamilyen okból kifolyólag elnyerte az ön tetszé sét, hanem beszéljen arról a 44 ezer vállalkozásról is, aki, azt gondolom, méltán lehet büszke az általa benyújtott pályázatra és az általa megvalósított fejlesztésre. Képviselő úr, láttam, hogy nagyon komolyan felkészült erre a vitára, hiszen előre megírt a a beszédét, ezért érdemes lenne néha egyegy kijelentését valóban ellenőrizni is, hogy az valóban a politikai szólamokon túl a tényszerűségen is megáll. Hiszen kritizálta a kormányzatot azért, hogy kutatásfejlesztésre viszonylag kevés forrást használu nk. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a 200713as időszakhoz képest, amelyben a kormány összesen 280300 milliárd forintot fordított kutatásfejlesztésre, ugyanez a szám 700 milliárd forintra emelkedett az új fejlesztési ciklusban. Szeretném felhívni a figyelmét képviselő úrnak arra, hogy a magyar egészségügyet teljes egészében elmarasztaló gondolatai, majd a végén a vidéki egészségügyi ellátásban némileg mégis elismerő kinyilatkozások mögött azért az van, hogy míg a középmagyarországi régióban, tehát Pest megyében és Budapesten a kormánynak nincs lehetősége ilyen típusú fejlesztési forrásokat felhasználni az egészségügy fejlesztésére sem, addig a vidéki egészségügyi ellátóhálózat 2010 óta fejlődött a legnagyobbat az 19902010 közötti időszakhoz képest . Ami nem azt jelenti, félreértés ne essék, hogy elégedettek lennénk az egészségügyi ellátás színvonalával, de mégis ez a kormányzat volt az, aki megkezdte az egészségügyben dolgozóknak a bérrendezését. Mégis ez a kormányzat volt
