Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
959 Ha megengedik, azért ezzel kapcsolatban mondanék még egy dolgot. Én dunakanyari képviselő vagyok, és mi, akik Pest megyében élünk, tudjuk, hogy a négyesmetróberuházás tulajdonképpen odáig vezetett, hogy Pest megye, egész Pest megye az elmúlt húsz év fejlesztéspolitikájának a legnagyobb vesztesévé vált. Mindez történt azért, mert Demszky Gábornak szüksége volt uniós forrásokra a 4es metró m egépítéséhez. Ezért hozták létre a középmagyarországi régiót, hogy Pest megyével együtt az Európai Unió átlagos fejlettségi szintje alá tudják beszuszakolni Budapestet, viszont ami kevés forrás érkezett a középmagyarországi régióba, azt szépen mind elszí vta a 4es metró. Tehát az az agglomerációs rész, az a Pest megye, aminek a leginkább szüksége lett volna a forrásokra, és valószínűleg a leginkább hozzá tudott volna járulni Magyarország gazdasági növekedéséhez, éppen ez a Pest megye nem jutott semmilyen forráshoz a négyesmetróberuházásnak köszönhetően. Tehát azt lehet mondani, hogy a négyesmetróberuházás egy szimbolikus ügy, a rossz uniós forrásfelhasználásnak és a korrupciónak a szimbolikus ügye. Az elmúlt hónapokban - erről szeretnék még röviden beszé lni - elkezdődött egy vita az Európai Unión belül, hogy vannak olyan országok, akik nagyon határozottan kiállnak a nemzeti érdekeikért - ebbe a körbe tartozik Magyarország vagy például Lengyelország is , és sokszor elhangzik egyre több uniós elöljárótól, hogy ezeket az országokat úgy kéne megbüntetni, hogy a kohéziós forrásokat megvonjuk tőlük. Nagyon érdekes éppen ezért megnézni, hogy tulajdonképpen kik járnak jól ezekkel a kohéziós forrásokkal. 2016ban született egy lengyel tanulmány, nagyon érdekes köv etkeztetésekre jutott, hiszen arra jutott, hogy a V4országokba irányuló támogatások 80 százaléka végső soron valamilyen formában a nyugateurópai nagyvállalatoknál landol. Tehát tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy a keletközépeurópai országoknak jutta tott kohéziós forrásoknak a nyertesei, a legnagyobb nyertesei egyébként nyugateurópai cégek. Az viszont ugyanakkor megnyugtató, hogy Oettinger biztos nemrég beszélt erről a problémáról, és ő is megerősítette azt, itt szó szerint idézném: „Annak a pénznek a nagy része, amelyet az EU Lengyelországnak vagy például Magyarországnak ad, visszaáramlik Németországba. Tehát a magyarok és a lengyelek úgy költik el a pénzt, hogy megrendelésekkel látják el a német ipart, a német gépeket és kamionokat vesznek. Így tehá t a nettó befizető tagállamok, mint például Németország, érdekeltek a strukturális és a kohéziós támogatásokban.” Gazdasági perspektívából nézve Németország nem nettó befizető, hanem nettó haszonélvező ország, ezt azért fontos leszögeznünk, amikor egyébkén t ilyen vitákat kell folytatnunk az Európai Unió illetékeseivel. Végezetül engedjék meg, hogy a 201420as időszakot összehasonlítsuk néhány perc erejéig a 200713as fejlesztési ciklussal, hiszen nagyon sokatmondó, hogy itt mit látunk. Azt láthatjuk, hogy azonos idő alatt mind a kifizetések, mind a meghirdetések terén jóval meghaladjuk a 200713as ciklus eredményeit. Azt láthatjuk, hogy azonos idő alatt a kormány az uniós keret nagyobb arányát hirdette meg, hiszen ahogy ezt már miniszterelnök úr is elmond ta, 97 százalékot hirdetett meg a kormány, míg az előző időszak alatt azonos időben ez még csak 74 százalék volt. A megítélt támogatások aránya közel másfélszerese a 2009ben mért adatoknak, 53 százalék most, akkor 34 százalék volt, a kifizetett támogatáso k értéke pedig több mint négyszerese a 2009ben mért adatoknak. Tehát 21 százalékon állunk most, 2009ben, az akkori szocialista kormány, illetve az általa működtetett intézményrendszer csak 5 százalékát tudta a támogatásoknak kifizetni. Mindezek mellett a heti kifizetések átlagos értéke is négyszeres különbséget mutat. Szót ejtettek itt már képviselőtársaim a nemzetközi összehasonlításról, én is röviden elmondanám, hiszen fontos, hogy a V4ek tekintetében messze jobban áll Magyarország, mint az összes több i állam, hiszen a meghirdetett forráskeret 93 százaléka nálunk az adat, Szlovákiában 67, Csehországban 76, Lengyelországban csak 64. Vagy ami ennél is fontosabb, a kifizetett támogatások tekintetében többszörösét teljesítette Magyarország, mint az összes t öbbi állam: Csehország például még csak 4 százaléknál tart, Lengyelország 6 százaléknál, de Szlovákia is még csak 4 százaléknál.
