Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
949 Itt van egy másik megközelítés, ez pedig a „kinek?” kérdése, kihez jusson ez a forrás. 200714 között megtanultuk, hogy az európai intézményrendszer és szabályrendszer sokat tesz annak érdekében, hogy a pénzek elosztásánál a nettó befizetők hazai, má rmint magyarországi lábai, a kivitelezők, a lebonyolítók, a gazdasági kedvezményezettek, a beszállítók, akik Magyarországra exportálnak, vagy akitől mi importálunk, kedvező helyzetbe kerüljenek. Az első fejlesztési időszak forrásainak egy jó része csordogá lt vissza Németországba, Ausztriába különböző szivattyúkon keresztül. Most az a kötelességünk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy magyar vállalkozásokhoz kerüljön ez a forrás. Egy nagyon egyszerű példát mondok önöknek. A gazdaságfejlesztési forr ásoknak a 16 százaléka került magyar kis- és középvállalkozásokhoz 200714 között. A velünk legpesszimistábban számoló kritikák szerint is ma a források 5758 százaléka magyar kkvszektorhoz kerül. A mi célunk 6065 százalék, de a velünk nem szimpatizáló é s bennünket kritizáló szakértők véleménye szerint is a forrásoknak 5758 százaléka, szemben a korábbi 1516tal, kerül magyar kkvhoz. Innentől kezdve nem az a kérdés, hogy mi szándékunk szerint kinek küldjük a pénzt, hanem az a kérdés, hogy a fogadó közeg alkalmase arra, hogy pályázzon és bonyolítson. Érdemes lesz majd önöknek, akik között lassan számos szakértő van az európai uniós források felhasználásának rendjét illetően, megnézni a KPMG tanulmányát, amely leírja, hogy a magyar vállalkozói közeg csak fenntartásokkal volt képes a források fogadására. Kevés olyan magyar vállalkozás van, aki például sikeres kutatásfejlesztési vagy innovációs projektet tudott végrehajtani, mert azok általában multinacionális vállalkozások voltak, vagy olyan cégek, amelyek alapvetően külföldi kontroll alatt állnak. Tehát nekünk azért is kell megnyitni a forrás lehetőségét, mert abban hiszek, hogy nem érdeklődés hiányáról volt szó, hanem arról, hogy nem kaptak lehetőséget ezek a cégek, egy cég nem kapta meg a saját fejlődésé nek a lehetőségét, meg volt fosztva attól, hogy fejlődjön, mert multinacionális globális tőkeszivattyú zajlott az európai uniós források keretében is Magyarországot illetően. Tehát nekünk a vállalt célunk az, hogy a magyar vállalkozói szektor ezekből a for rásokból érdemben és jelentősen erősödjön. A naprakész adatok március 20aiak, ahogy az előbb már jeleztem, a teljes keret kiírása lényegében megtörténik. A szerződött projekt 20 444, a kifizetéssel rendelkező proj ekt pedig 11 ezer. Tavaly az volt az állam célja, hogy mintegy 2000 milliárd forintot fizessen ki. Az idén Magyarország célja az, hogy 22002700 milliárd forintos kifizetés legyen a 8921 milliárdból. Ha minden évben 2000 milliárdot fizetünk ki, akkor kifiz etünk még ’1819ben is 20002000 milliárdot, ez praktikusan azt jelenti, hogy az első olyan év 2020 lesz, amikor ezeknek a pénzeknek a hatása csökkentetten vagy mérsékelten fog érvényesülni. Magyarország veszi át a V4 elnökségét nyáron, és a kormány arra készül, hogy a V4elnökség fő témája legyen az Európai Unió 2020 utáni költségvetése. Itt szükségünk van majd hosszú és alapos, hazánkon belüli és más országokkal folytatott tárgyalásokra, mert az a meggyőződésünk, hogy 2020 után a finanszírozás érdemben f og változni. Én nem hiszek abban, hogy megszűnnek ezek a források, félreértés ne essék. Az Európai Unió ennél sokkal szofisztikáltabb intézményi struktúra, mint hogy valamit azonnal megszüntessen, de nagyon jelentős mértékben átalakul. Az átalakulásnak két irányát kell a magyar vállalkozói és pályázói közeggel érzékeltetnünk. Az egyik az, hogy a visszatérítendő támogatások korszaka jön, tehát ingyenpénz nem lesz, a vissza nem térítendő támogatások aránya jelentősen csökken majd. A másik, hogy az Európai Biz ottság bürokratái mindent megtesznek annak érdekében, hogy a pénzek elosztását megpróbálják központosítani. A parlamentben most a vitanap tárgya, hogy hogyan osztjuk el ezt a pénzt tartalmában és formájában. Képzeljék el azt a helyzetet, amikor nemcsak hog y a parlament nem fogja tudni majd elmondani a véleményét a pénz elosztásáról, hanem a kormány sem fogja tudni elmondani a pénz elosztásáról a véleményét, mert majd Brüsszelben, egy irodában egy főosztályvezető fogja eldönteni, hogy milyen forrás kinek jus son. Mindig felhívom a képviselőtársaim figyelmét, hogy ezek a pénzek
