Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
946 összehasonlítást, hogy a magyar ötvenes évekhez képest hogyan él Magyarország. De soha nem végzett senki objektí v vizsgálatot arra, hogy hova jutott a Kádárrendszer, és hova jutott Ausztria. Ausztria 1955ig szovjetek által megszállt ország volt. Magyarország ’56ban próbálkozott, hogy szabaddá legyen. Ha mérlegre tennénk, hogy ’55 és mondjuk, 1990 között mit végze tt Ausztria, és mit végzett Magyarország 1956 és 1990 között, akkor a különbség értékelése és a különbség megértése mindenki számára világos. Ezek a területi különbségek az elmúlt 27 évben nem tűntek el. Magyarországon a néhány százalékos GDPnövekedés biz tos, hogy nem elég a különbség leküzdéséhez, a beéréshez 5 százalék vagy afölötti GDP, folyamatos GDPnövekedésre volna szükség, és hosszú évekre, tehát nemcsak egyszeri 45 százalékos gazdasági növekedésre, hanem tartós 5 százalék fölötti gazdasági növeke désre volna szükség a legpesszimistábbak szerint. Az optimisták szerint talán 4 százalék is elég, de mindenféleképpen 456 százalékos folyamatos gazdasági növekedésre lenne szükség ahhoz, hogy megközelítsük vagy legalább esélyünk legyen megközelíteni azt az életminőséget, amely a választópolgárokat motiválja, amikor különböző politikai csoportokra saját személyes jövőjük miatt adják le a szavazatukat. Aztán persze vannak területi különbségek az országon belül is. Talán ismertek a KSH legutóbbi elemzései, a mi arról szól, hogy igenis nagy különbség van NyugatMagyarország bérátlaga, bérviszonyai, munkaerőpiaci helyzete, szociális viszonyai között, és különbség van egy keletmagyarországi település szociális viszonyai között. Csak egy példát mondok, nem is akt ív korúakra, hanem ellátottakra gondolok. Az én városomban az időskorú, nyugellátást igénybe vevőkből van 9,5 ezer honfitársunk, 113 ezer forint az átlagnyugdíj, a környékbeli kisebb falvakban csak 100 ezer forint, a nyugatmagyarországi nagyobb városokban meg 140150 ezer forint az átlagnyugdíj. Ezek a területi különbségek nem tűntek el, sőt bizonyos összehasonlításokban kisebbek lettek, mint voltak az elmúlt 27 évben. És persze a kormánynak az is célja, hogy azon térségek számára, amelyek száma bőven a 30 fölött van, inkább 50hez közelít, lehetőséget biztosítson a fölzárkózásra, tehát a különösen nehéz helyzetben lévő települések és környezetük számára is csatlakozási lehetőséget szeretnénk biztosítani. A mai parlamenti vitanap alkalmat teremt a konzultác ióra és az egyeztetésre. A 200714es időszakban sokkal kevesebb konzultáció és egyeztetés zajlott. Most a pénzügyi keret lehívását lehetővé tevő megállapodás előtt, majd folyamatosan közben is a magyar kormány fontosnak tartja, hogy az érdekképviseletekke l, köztestületekkel kapcsolatban legyen. Így folyamatosan zajlik az Ipari és Kereskedelmi Kamarával az egyeztetés annak érdekében, hogy a források jó helyre jussanak. Tehát azt tudom mondani, hogy a fejlesztéspolitika célja a területi különbségek megszünte tése, a lemaradás megfordítása, a fölzárkózás esélyének a megteremtése egy folyamatos egyeztetés és konzultáció segítségével. Mi, akik a patkónak ezen az oldalán ülünk, és én eltántoríthatatlanul hiszek abban, hogy aki a patkó másik oldalán ül, annak is az a célja, hogy erős legyen Magyarország, és az ország megerősítésében a fájó gazdasági, versenyképességi problémák orvoslása szükségszerű. Hogy ezek a versenyképességi problémák miből adódnak, ezt már több alkalommal vitatta a törvényhozás, és folyamatosan dolgozik vele a kormány, de biztos, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési keretet erre kell fordítanunk. Mi a valóság? A valóság az, hogy 201014 között a magyar költségvetés nem vagy csak kismértékben volt abban a helyzetben, hogy a magyar adófizetők pén zéből közvetlenül finanszírozza a fejlesztéseket. Fejlesztések a 20101213. évben csak és kizárólag az Európai Unióból visszakapott forrásokból volt lehetséges, és ’14 és ’20 között vagyunk abban a helyzetben, hogy az EUs források mellett hazai fejleszté si forrásokat is képesek legyünk megnyitni. Így aztán az a pénz, amit elköltöttünk, 9700 milliárd, és vidékfejlesztési és agrárpolitikai támogatásokkal együtt az a pénz 9700 milliárdhoz képest most már 12 ezer milliárd, amit el fogunk költeni ’1420ban, a z ország fejlesztésében igenis figyelembe veendő dolog.
