Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
944 képviselőre jutó felszólalási idővel megegyező felszólalási időt használhatnak fel. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik az időkeret felhasználását. Mi előtt megkezdenénk a vitát, felkérem Gelencsér Attila jegyző urat, ismertesse az egyes időkeretek et. GELENCSÉR ATTILA jegyző : Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP képviselőcsoportja kezdeményezte időkeretének kétszer esére emelését, így az időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 164 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 45 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 76 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 82 perc, az LMP képviselőcsoportjának 48 perc, a fü ggetlen képviselőknek pedig mindösszesen 10 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 1515 perces vezérszónoki felszólalások idejét is. ELNÖK : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Először a kormány vitaindítójára k erül sor, 40 perces időkeretben. Megadom a szót Lázár János úrnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak. LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Mi ndenekelőtt szeretném megköszönni Schmuck Erzsébet képviselőtársunknak a kezdeményezést, aki talán jó egy esztendővel ezelőtt számonkérte a kormánytól, hogy az Európai Bizottság és Magyarország, az Európai Unió és Magyarország együttműködéseként 2014 és 20 20 között mintegy 8900 milliárd forint felhasználására kerül sor, és erről a forrásról, ennek a pénznek a felhasználásáról a végrehajtó hatalomnak számot kell adnia a törvényhozásnak. Ennek jegyében rendezzük immár nem az első parlamenti vitanapot, és tájé koztatjuk rendszeresen képviselőtársaimat arról, hogy az Európai Bizottsággal kötött partnerségi megállapodás, a pénzek lehívásának rendje értelmében az európai uniós kassza hogyan áll. Ha megengedik, az elmúlt időszakhoz nyújtott írásos tájékoztatás melle tt egy rövid szóbeli kiegészítést adnék, azt remélve, hogy a vita mindannyiunk számára hasznos lehet. Hasznos lehet azért, mert egy objektív képet kapnak az írásos beszámolók alapján arról, hogy a magyar államnak meggyőződésünk szerint mi a célja ezzel a p énzzel, hogyan tudjuk felhasználni, hogyan hasznosul Magyarországon. A mai nap folyamán a KPMG által végzett alapos tanulmány, a Széchenyi 2020 honlapra föltöltésre került, minden képviselőtársam és a teljes magyar nyilvánosság számára hozzáférhető. Ez egy több száz oldalas szakmai anyag, amelynek az a célja, hogy értékelje a 2007 és ’14 közötti forrásfelhasználást. A fő kérdés az, és erre próbáltunk választ adni szakértők bevonásával, hogy a magyar társadalom ezt az összeget mire és hogyan használta föl, i lletve a magyar gazdaság, a magyar jövő szempontjából ez hogyan hasznosult. Mielőtt azonban ennek az összegnek a felhasználásáról részletesen is beszélnék, két elvi jelentőségű megközelítést ajánlanék figyelmükbe. Az egyik az, hogy ebben a Házban a 2014be n hivatalba lépett kormánynak folyamatos kötelessége figyelmeztetni a törvényhozás tagjait, tartalmi és nyelvi értelemben egyaránt, hogy ezt a pénzt az Európai Unió nem ajándékba adja, nem az Európai Unióból kapjuk, legföljebb visszakapjuk ezeket a forráso kat. Hiszen 2004ben a fölzárkózáshoz kötött támogatások célhoz kötött támogatások voltak. Amikor Magyarország belépett az Európai Unióba, akkor jelentős mértékben korlátozta saját gazdasági mozgásterét, saját társadalmi mozgásterét egy gazdasági és társad almi integráció érdekében. Ezt azért tartom hangsúlyozandónak, mert természetesen a vita során majd előkerülnek lengyel és magyar példák, vagy előkerülnek az Európai Unió egyik biztosának nyilatkozatai, aki azt mondta, hogy Németország nem nettó befizetője , hanem nettó haszonélvezője ezeknek a forrásoknak. De én nem ezt a megközelítést ajánlanám arra a kérdésre, hogy vajon ez kinek a pénze; kapjuk vagy visszakapjuk ezeket a forrásokat, ezek a pénzek az Európai Unió adófizetőinek pénze, vagy pedig a magyar v álasztópolgárok jogos forrása.