Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 13. hétfő (206. szám) - Gyöngyösi Márton (Jobbik) - a miniszterelnök úrhoz - „Hol áll?” címmel - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
708 fogalmazódtak meg a Ház falai között. Az, amiről ön beszél, soha nem fogalmazódott meg kívánatos célként. Ebben a Házban, amikor gazdaságpolitikáról beszéltünk 1990től kezdődően, mindig azt vizsgáltu k, hogyan lehet orvosolni azt a történelmi bajt, hogy a kommunista gazdasági és politikai rendszer következtében Magyarországon tőkehiány van, és nekünk úgy kell a szabad világba belépnünk és versenyeznünk az osztrákokkal, a németekkel meg a jó ég tudja, m ég ki mindenkivel, hogy ott nem volt kommunizmus, ezért felhalmozódott soksok tőke, miközben itt kommunizmus volt, és itt nem halmozódott fel sem közösségi, sem magántőke. Azt a kérdést vitattuk meg 1990től kezdődően, hogy hogyan kell orvosolni ezt a pro blémát. Abban mindig is egyetértés volt itt, még a különböző politikai táborokhoz tartozó felek között is, hogy két lehetőség van. Segíteni kell a belső tőkefelhalmozást, hogy létrejöjjenek Magyarországon azok a kis, közép, majd később nagyvállalkozások, amelyek képesek arra, hogy versenytársai legyenek a külföldieknek, versenytársai legyenek Magyarországon, és versenytársai lehessenek később külföldön is. Ezenkívül, miután tőkehiányosak vagyunk, Magyarországnak tőkeberuházásokra van szüksége külföldről i s, vagyis jó dolog, ha különösen külföldről termelő tőke érkezik Magyarországra, amely olyan termékeket állít elő, amelyeket nemcsak Magyarországon, hanem azon kívül is el tudunk adni. Ez volt itt a konszenzus. Ezt a két elemet kell kombinálni, és ez adja ki a mindenkor érvényes gazdaságpolitikát. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) (15.40) ELNÖK : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Egyperces viszonválaszra Gyöngyösi Márton képviselő úré a szó. Parancsoljon! GYÖNGYÖSI MÁRTON ( Jobbik ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön már többször bebizonyította azt, hogy a magyar embereknek a munkabére és az életszínvonala az ön számára teljes mértékben közömbös. SzaúdArábiában öntől idézték azt a mondatot, miszerint Magyarországon mi nagy szeretettel vá rjuk a működő tőkét, ugyanis itt alacsonyak a bérek, jól képzett a munkaerő, és kellően rugalmas a munka törvénykönyve. Amíg a szocialista kormányok az ő kormányzásuk időszaka alatt 4,6 millió forint állami támogatást nyújtottak egy nagyvállalatnak ahhoz, hogy itt egy munkahelyet teremtsenek, addig az önök kormánya jelenleg 12,2 millió forintot ad egy nagyvállalatnak, hogy egyetlenegy munkahelyet létrehozzanak itt, ebben az országban. Miniszterelnök úr, nem művitákat kell folytatni Brüsszellel, nem művitáka t, hanem a magyar munkavállalók béreiért kell kiállni, és le kell szállni arról a döglött lóról, amit már a kórboncnok is döglöttnek nyilvánított. Nem kell rá nyerget szerelni, nem kell sarkantyút fölvenni, nem kell sarkantyúzni ezt a lovat (Az elnök a cse ngő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hanem le kell szállni róla, és gazdasági paradigmaváltást kell végrehajtani! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Egyperces viszonválaszra miniszterelnök úrnak adok szót. Par ancsoljon, miniszterelnök úr! ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Képviselő úr, egyetértek azzal, hogy maradjunk inkább a tényeknél. Az előbb említettem, hogy 16 évet húztam itt le ellenzékben és 12t pedig miniszterelnökként, kormánypárti képviselőként. Minden e gyes évünket megnézheti: Magyarországon a rendszerváltás óta béremelés, különösen nagy mértékű béremelés akkor volt, amikor mi voltunk kormányon. És mi erre büszkék vagyunk. Rossz felé címkézi a mondandóját; tegyen egy fordulatot, nem is tudom - félbalra? Vagy most mi a divat önöknél? (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tehát forduljon el valahogy, és ne nekem, hanem
