Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 13. hétfő (206. szám) - Sallai R. Benedek és dr. Szél Bernadett (LMP) - a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez - „Ki fizeti Paks II költségtúllépését?” címmel - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter:
674 megduplázódott; ott van a rómaiparti gát: 2,5 milliárdosra saccolták, most éppen 18 milliárdról van szó. Tehát ez amolyan hungarikum is , hogy Magyarországon minden többe kerül, mint amennyire tervezik, és ott van persze az atomipar sajátos elhúzódó és költségeit túllépő jellegzetessége is. Az első kérdésem az, hogy tulajdonképpen ezt a 12,5 milliárdot, amiről itt folyamatosan beszélgetünk euróban, ha ezt túllépik, kedves miniszter úr, akkor ki fogja fizetni a pluszköltségeket. Árulja el nekem, hogy az a szerződés, amit mi minden részletében nem ismerhettünk meg itt a magyar parlamentben, sőt például a Nemzetbiztonsági bizottságban sem… - k i fogja kifizetni azt a többletet, ha ezt a 12,5 milliárd forintot (sic!) túllépjük? Vagy a magyar állam, ez azt jelenti, hogy az adófizetők, vagy pedig a Roszatom. A vagy B, tisztelt miniszter úr, melyik a válasz? A brüsszeli közlés szerint - ők láthatták a szerződést, mert ez egy olyan projekt, amiről Moszkvában is és Brüsszelben is többet tudnak, mint itt mi Budapesten , ők azt mondták, hogy a magyar adófizetők fogják. Így van ez, tisztelt miniszter úr? A másik kérdésem arra vonatkozik, hogy mit kell be leérteni ebbe a 12,5 milliárdba. Ott vannak az úgynevezett kapcsolódó berendezések, hűtővízcsatorna, transzformátorállomás, vezetékrendszer, tartalékerőmű - ezt bele kell érteni ebbe a 12,5 milliárdba vagy sem? A harmadik kérdésem pedig az, hogy a saj tóból azt hallottuk, hogy most már idén nem 100, hanem 200 milliárd forintot szeretnénk elkölteni a paksi bővítésre, amiről tudjuk, hogy elvileg 2018ban kezdődne el a bővítési folyamat megvalósulni. Pontosan mire szeretnék ezt a 200 milliárd forintot elkö lteni? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Lázár János miniszter úrnak. Parancsoljon, miniszter úr! LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter : Köszönöm szépen. Tiszte lt Képviselőtársaim! Sajnos, a két perc három kérdés teljes körű megválaszolására nem alkalmas, mégis megpróbálom ezt megtenni. Mint ismeretes képviselőtársaim előtt, a 2014. január 14én megkötött oroszmagyar nukleáris megállapodást a magyar parlament 20 14 márciusában hagyta jóvá. Annak részletei minden képviselőtársam előtt ismertek. Cél a 2010 és ’14 közötti nemzeti energiapolitika megvalósítása. Akkor a parlament elsöprő többséggel támogatta a nukleáris kapacitás fönntartását, amely a mindenkori magyar áramfogyasztásnak növekedő igénybevétel mellett is 50 százalékát fogja jelenteni. Magyarország minden egyes gazdasági szakértő, brüsszeli és nemzetközi gazdasági szakértők szerint is jól tárgyalt. Ugyanis a tárgyalás eredményeképpen fixáras, kulcsrakész a tomerőmű építésére kerül sor. Mi 12,5 milliárd eurót fogunk fizetni, függetlenül attól, hogy ez mennyivel kerül többe az oroszoknak. Tehát Magyarország nem vállal többletköltséget, 12,5 milliárdért nekünk kulcsrakész erőművet kell kapnunk. Ez az első kérdé sére a válasz. A második kérdésére: nyilvánvalóan a hátralévő 55 másodperc nem alkalmas arra, hogy a tiltott állami támogatásokkal kapcsolatos rendszert megvilágítsam a képviselőtársaim számára, föltételezem, mindenki jártas ebben. Brüsszel egyetlenegy dol got állapított meg, hogy egy piaci befektetőnek, ha piaci alapon épülne meg az atomerőmű és nem a magyar állam építené meg, akkor milyen megtérülési elvárásai lehetnek. Ehhez képest a magyar állam 1 százalékkal kevesebb megtérülési elvárást fogalmaz meg, a mibe bele kell hogy férjen és bele is fog férni az egész erőmű megépítési költsége, a hitel költsége, a beüzemelés költsége, a nukleáris fűtőanyag költsége, az elszállítás és kezelés költsége is és a karbantartás költsége is. Efölött az Európai Bizottság s zámítása szerint Magyarországnak nyereségként körülbelül 2 százaléka lesz. Az Európai Bizottság azt mondta, hogy egy piaci befektető 45 százalékos nyereséggel elégedne meg.
