Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 13. hétfő (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
658 Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az elhangzottakra a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. DR. RÉTVÁ RI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm az ünnepi és emelkedett gondolatait. Valóban, március 15én és majd április 11én és sok más alkalomkor is a zokra a magyarokra emlékszünk, akik nagyon bátrak voltak, bátrak voltak a saját korszakukban, a saját bátorságukról tettek tanúbizonyságot, akár akkor, amikor kirobbantották a forradalmat, akár akkor, amikor meghozták az áprilisi törvényeket, akár akkor, a mikor a tavaszi hadjáratban eredményesen szálltak szembe a császári csapatokkal. Bizony, ez a fajta bátorság az, ami példaképet jelent számunkra, amire emlékezünk, amelyek olyan pillanatok a magyar történelemben, amelyeket érdemes piros betűvel is beleírni a naptárba, és évről évre emlékezni rá. A szabadságot azonban nekünk, magyaroknak sem adták sohase ingyen. Ronald Reagannek van az a mondása, hogy minden generáció csak egy nemzedékre van a szabadság kihalásától, mert ha van egyetlenegy olyan nemzedék is, amelyik úgy gondolja, hogy a szabadság, amit megkapott, már az övé, az már a sajátja, azért tennie nem kell, hanem azt elég, ha csak birtokolja, nem kell hogy gondozza, nem kell hogy küzdjön érte, akkor bizony egy nemzedéken belül el fogják veszíteni az e mberek a szabadságukat abban a közösségben. Ezért fontos, hogy minden generációnak küzdeni kell, hiszen olyan helyzetek adódnak, akár napjainkban is, amelyeket még tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottunk volna, hogy Európába hogyan telepszik be a félelem, vagy miként válik egyre általánosabbá az identitásválság. Ez bizony egy olyan időszak, amikor nekünk, magyaroknak is bele kell szólnunk a jövőnkről szóló vitákba. 184849ben elég határozottan és akkor még fegyverrel is, ma már más módon, de igeni s a saját jövőnket nekünk kell alakítanunk. Akkor sem azt mondták a ’48as magyarok, hogy majd a helytartótanács eldönti helyettünk, ma sem kell azt mondanunk, hogy bárki döntsön helyettünk a mi saját ügyünkről; ne legyen ez a kishitűség a magyarok jellemz ője, ’48ban sem volt ez, ma se legyen az, hanem ugyanolyan határozottsággal álljunk ki, mint 1848ban, csak szerencsére békésebb körülmények között. Nem mintha Európa hangulata ne lenne forrongó, nem úgy, mint ’48ban, de más módon mindenképpen forrongó, és ahogy a híradásokat is nézzük, egyre több helyen akár erőszakba is torkolló. Nagyon fontos a saját kultúránk, saját közösségeink megvédése, hogy Európa nemzetek és ne nemzetiségek Európája legyen, ezért is fontos a képviselő asszony által említett Arany Jánosemlékév, amelyet Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából hirdetett meg Magyarország. Március 2án kezdődött Nagyszalontán, és május elején az Akadémia ünnepi közgyűlésével folytatódik. Országszerte, nemcsak Nagykőrösön és Debrecenben, n emcsak Budapesten, hanem mindenhol máshol is ünnepségek, kiállítások fognak zajlani, újabb Aranykötetek jelennek meg, tudományos programok, szavalóversenyek fognak sorakozni az Aranyemlékévben egymás után. Nagy példakép sokak számára Arany János, hiszen szegénysorból küzdötte fel magát egészen a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári posztjáig, és azóta is mint a nemzeti kultúrának egy emblematikus alakjára emlékszünk rá. Négymilliárd forintos keretet határozott meg a kormányzat az emlékév programjaira, egy részről Nagykőrösön mint az Aranykultusz fővárosában valósulnak meg központi megemlékezések, de természetesen Nagyszalontán, Arany János szülőhelyén is kiemelt programok lesznek, de Nagykőrösön egy teljes műemléki rekonstrukcióra készülünk. Áder János köz társasági elnök úr a fővédnöke az emlékévnek, de bekapcsolódott a védnöki munkába a Tudományos Akadémia és a Művészeti Akadémia elnöke is.
