Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. június 6. kedd (231. szám) - Napirend utáni felszólaló: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3768 tartalmazták, hogy a széles körű választói felhatalmazáshoz most úgy kell tenni, mint ha a nyugdíjasokkal szemben is barátságosak lennének. Amit mi ígértünk a nyugdíjak értékének megőrzésével kapcsolatban, azt megtettük; míg a szoci alisták elvettek egyhavi nyugdíjat, és az égbe emelték a rezsit, addig mi csökkentettük a rezsit, és meg tudtuk emelni a nyugdíjakat. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a vitában, és köszönöm szépen, elnök úr, még egyszer a zárszó lehetőségét. (Taps a ko rmánypárti padsorokban.) Napirend utáni felszólaló: ELNÖK : Köszönöm szépen államtitkár úr válaszait. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszól alás következik. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Megadom a szót, képviselő úr, 5 perces időkeretben. (Vargha Tamás államtitkár elfoglalja helyét a patkóban.) ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a sz ót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom címe: „A pofádat befogod!” - így szólt a P. Mobil egykor híres dalszövege, illetve annak címe. Úgy vesszük észre egyébként, hogy a kormány ezt a szakszervezetekkel kapcsolatos filozófiájának vezércsill agává tette. Sajnos itt tartunk 2017ben. Felszólalásomban egyébként a munkavállalói érdekképviseleteket érő munkáltatói támadásokról kívánok beszélni. Mintegy 9 órával ezelőtt egy szóbeli kérdésben már próbáltam firtatni Tállai államtitkár urat arról, hog y mi is a kormány álláspontja azzal kapcsolatosan, hogy miért züllött ilyen alacsony szintre Magyarországon, mondjuk, a szakszervezeti lefedettség, mi az oka annak, hogy a Fideszuralom néhány utolsó éve alatt a munkahelyi balesetek száma 17 ezerről 23 eze r fölé nőtt. Hozzáteszem, mindezek csak a bejelentett munkahelyi balesetek. Mi van azokkal, amiket nem jelentenek le, nem mernek lejelenteni? Nem csoda egyébként, hogy ilyen állapotok alakultak ki hazánkban, amikor a munkaügyi felügyeletet annyira meggyeng ítették, hogy 38 év kellene a hatóság embereinek ahhoz, hogy végiglátogassák az összes munkahelyet. Egyébként a fene sem kívánja a fölösleges állami vegzatúrát, pusztán csak arról van szó, hogy a dolgozóval a rabszolgatartó ültetvényesként bánó munkaadók o rrára is odakoppinthatna valaki. Abban, hogy ilyen sanyarú helyzetbe került a hazai érdekvédelem, óriási szerepe volt a módszerváltás kormányainak, beleértve a magát baloldalinak hazudó, de vegytisztán multi- és nagytőkepárti, neoliberális szocialistáknak is. Emlékezzünk csak arra a sipákolásra, amit példának okáért anno a 18 ezer forintos minimálbér megemelésekor csaptak. És persze óriási felelőssége volt a mindenkori hatalommal kollaboráló, az érdekvédelmet zsíros júdáskosztért eláruló, de az urizáló pöff eszkedésben a mostani kormánnyal is bátran versenybe szálló egynémely szakszervezeti vezetőnek is. A Fidesz pedig mit tett? Dúvadként rontott a munkavállalói jogokra, új munka törvénykönyvet írtak - ami a Jobbik kormányra kerülése esetén megy is a kukába, ezt bizton kijelenthetem , és jelentősen csorbította a Fidesz a magyar dolgozók jogait. A munkavállalói érdekérvényesítés végső fegyverét, a sztrájkot pedig csaknem lehetetlenné tették; erről sokat mesélhetnének a buszos közlekedési szakszervezetek is, hi szen világosan kiderült az ő példájuk során, hogy a bíróságok egyértelműen a tulajdonosi érdekeket védik. A bennszülöttnek tekintett magyar munkásokat gyártósori biorobottá, bérrabszolgává züllesztették. Elképesztő híreket hallani mostanság, és erről a nem lakájként viselkedő nem habonyi sajtó be is számolt.
