Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. június 6. kedd (231. szám) - Az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló politikai vita - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3750 kézzelfogható valóságára, akkor bizony nagy hiátussal találkozhatunk, márpedig az, hogy a politikum mennyire értékeli a társadalom idősebb tagjait, nagyon sok mindent elárul róla. Ebben a bánásmódban egyértelműen tükröződik a pártok valós értékrendje. Ennek az értékendnek a milyensége pedig egyre fontosabbá válik egy olyan országban, ahol az 1960as 9 százalékkal szemben mostanra 19 százalékra nőtt a 65 év felet tiek aránya, és jobbára az évtizedek óta katasztrofálisan alacsony termékenység miatt, na meg a kivándorlás okán a század közepére már minden harmadik magyar tartozik majd ebbe a korcsoportba. Egészség, megélhetés, biztonság lenne az a három pillér, amelye n minden, a mostani 3 millió nyugdíjassal kapcsolatos kormányzati intézkedésnek nyugodnia kellene, csakhogy népegészségügyi mutatóink tragikusak. Ami pedig az egészségügy terén történik, egy olyan súlyosan elöregedett társadalomban, mint amilyen a miénk, a hol ’90ben még csak 65 időskorú jutott 100 gyermekre, mostanra pedig már több mint 120, az egyenesen életveszélyes. A humánerőforráskatasztrófa nem közeledik, hanem már itt van a nyakunkon, tisztelt képviselőtársaim. Az már közhely, hogy GDParányosan fe leannyit költünk egészségügyre, mint amennyit kellene, és az átlag magyar egészségi állapota már a román és bolgár szint alatt van. A 60 év feletti lakosság 10 százaléka valamilyen fogyatékossággal, 40 százaléka pedig valamilyen krónikus betegséggel kényte len együtt élni. Míg Franciaországban vagy Spanyolországban a 65 évesek további 21, addig nálunk csak további 16 évre számíthatnak, már ha megélik egyáltalán, hiszen azokban a kistérségekben, ahol a háziorvosi helyek évek óta betöltetlenek, dupla akkora a korai halálozás esélye. Talán nem véletlen, hogy a kommunizmus és a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztesének tekinthető, a térképről a jelenlegi kormány által is bőszen leradírozott DélSomogyban a kritikus országos halálozási mutatókat is másfélszerese n meghaladjuk. Nagyon sajnálom egyébként, hogy a térség egyéniben megválasztott FideszKDNPképviselője nincs itt ezen a vitán. A brutálisan rossz születési adatokkal és elvándorlással súlyosbítva mindez aztán évi 1 százalékos népességcsökkenést eredményez a térségben. Márpedig azt a vastörvényt becsapni, felülírni, amely szerint egyértelmű összefüggés van a gazdaság és a népesedés között, még a kormánypártoknak sem lehet. Muszáj pár szót ejteni az idősek testi, fizikai biztonságáról is. Ott, ahonnét az áll amhatalom szinte teljesen kivonult, ott, ahol nincs kellő megtorlás és visszatartó erő, ott az embertársaikban csak könnyű zsákmányt látó, két lábon járó, emberbőrbe bújt öregező sakálok úgy érezhetik, hogy szabad préda a magányosan élő, berácsozott ablakú kis kuckója portájának kényszerű házi őrizetéből kimozdulni is alig merő idős ember. Ugyan egyedül élő idős honfitársaink közül most már talán ötezren vészjelzésre is alkalmas karpereceket kaphatnak, és ez üdvözlésre méltó dolog, de gyorsan tegyük hozzá, hogy hazánkban összesen 700 ezer idős ember él magányosan, ráadásul ez az arány a 70 év felettiek körében 56 százalékos, tehát van még tennivaló bőven. Szintén súlyos kérdés, hogy mire elég a 120 ezer forintos magyar átlagnyugdíj, és mire lesz majd elég a több mint 1 millió minimálbéres jövőbeli nyomorúságos nyugdíja, hiszen ők szemben Vajna- vagy éppen Orbánpapa mintájával, nem tudnak kaszinóból vagy éppen családi kőbányából milliárdos osztalékot kiszedni maguknak. Bérunió nélkül a néhány évtized múlva pr ognosztizálható nyugdíjasszegénység réme még a mostani állapotoknál is sokkal fenyegetőbb lesz, különösen akkor, ha azt is belekalkuláljuk, hogy a Ratkóunokák, tehát az én generációm három évtized múlva esedékes tömeges nyugdíjba vonulásakor mennyivel kev esebb lesz majd a tbbefizető új belépő a munkaerőpiacra. Látjuk, a családot nehéztüzérséggel lövi és próbálja szétrombolni a szélsőliberális gazdaság- és társadalomfilozófia, és ez már hosszú évtizedek óta zajlik Magyarországon, ahol a tragikus népességfo gyásra az volt a végtelenül aljas és leplezetlenül magyarellenes Aczél Györgyi válasz, hogy a népesedési probléma emlegetése nacionalizmushoz vezet. Máig isszuk is ennek a levét, és ha minden így megy tovább, akkor a szintén végzetükbe masírozó európai so rstársaknál évtizedekkel korábban érhetünk a demográfiai hullámvölgyből a demográfiai hullámsír aljára.
