Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. június 6. kedd (231. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3645 ELNÖK : Köszönöm, Hadházy képviselő úr. A kormány nevében Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó. DR. VÖLNER PÁL igazságügyi miniszt ériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha végighallgattuk képviselő úr beszédét, akkor tapasztalhattuk, hogy sok mindenről beszélt, de a devizahitelesekről, azoknak a folyamatoknak a kialakulásáról és a devizahi telprobléma kezeléséről vajmi kevés szót ejtett, ehelyett belebonyolódott egy olyan levezetésbe, hogy el kell adni azt a közvagyont; bebizonyította az ellenzék - és elismerten közpénznek minősül a Nemzeti Banknál és az alapítványainál lévő vagyon , hogy tehát önök megint ott folytatnák, ahol 2002ben az elődeik elkezdték, illetve az MSZP, hogy mindazokat a gazdasági eredményeket, amelyeket elért az ország az elmúlt hét évben, pillanatok alatt elherdálnák, és ugyanarra a lejtőre tennék Magyarországot, amel yen volt. De azért, hogy a tényekről is essék szó, én fölemlítenék néhány dolgot, ami 2010 óta devizaügyben történt, és ami ennek a kormánynak és ennek a parlamenti többségnek a tevékenységét mutatja be. Tudható, hogy 2010ben családok százezrei voltak kis zolgáltatva a devizahiteleknek, gyakorlatilag a lakhatásuk került veszélybe, kilakoltatások fenyegették őket, és egy teljesen megoldhatatlan spirálba kerültek bele: emelkedő devizaárfolyamok mellett egy stagnáló gazdaságnál sok százezres munkanélküliséggel sújtva, több mint 11 százalék volt az országban a munkanélküliségi arány. S egy komplett gazdasági átalakítást kellett végrehajtani ahhoz, hogy az ország is stabilizálódjon, és a devizahitelesek helyzete is rendeződjön, betartva a jog kereteit, mert azért ne feledkezzünk el arról, hogy van Alaptörvény, vannak európai uniós normák, vannak nemzetközi szabályok, s a tulajdont védő jogszabályok, amelyek a bankokat is védik. Mindig olyan megoldást kellett találni, ahol a végén majd nem a köz fog fizetni, hanem valóban a bankokkal történő egyezkedések, korrekt jogszabályalkotás mentén kell megosztani azokat a károkat, amelyek az előző kormányzat átkos gazdaságpolitikájából, a devizahitelek elszabadításából eredtek. Hogy néhányat felidézzek ezek közül: tudjuk, 201 0ben a végrehajtásokat ez a parlament felfüggesztette, tehát senki nem veszítette el az otthonát, nem került fedél nélküli helyzetbe amiatt, merthogy ezeknek a hiteleknek a következtében azonnal kitehették volna az utcára. Utána megalkotásra került a közé párfolyamról szóló törvény, a 2010. évi XCVI. törvény, amely a bankokat kötelezte arra, hogy csak középárfolyamon alkalmazhatnak átváltásokat. Maximáltuk az előtörlesztési díjak mértékét, a futamidőmeghosszabbítási díjakat töröltük, és ilyenolyan költség eket nem számolhattak el a bankok, amelyek sokszor a kamatterhekkel vetélkedve sújtották az adósokat. Utána sikerült a Bankszövetséggel megállapodni az árfolyamgát bevezetéséről, a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásáról, amely azoknak az adósoknak nyújtott se gítséget, akik eleve talán nem is vehettek volna föl hitelt, mert nem voltak hitelképes állapotban, de ugyanúgy elveszítették volna a lakásukat, és nem juthattak volna olyan helyzetbe, hogy meneküljenek ezek alól a terhek alól. Képviselő úr megvetően említ ette a végtörlesztés lehetőségét, amely több mint 130 ezer családot mentett meg attól, hogy a továbbiakban is hurcolnia kelljen a devizahitelörökséget. Más kérdés, hogy a bankok nem adtak kiváltó hiteleket, hogy ehhez még többen hozzáférhettek volna. Tehá t nem a konstrukció volt a hibás, hanem gyakorlatilag a piaci fogadtatása nem volt elég kedvező. De azt mondani, hogy 130 ezer család kimentése egy ilyen csapdahelyzetből gyakorlatilag negligálható és nem értékes tevékenység, egyszerűen rágalom. Sikerült a törlesztési árfolyamokat rögzíteni, és gyakorlatilag sikerült utána elszámoltatnunk a bankokat a Kúria jogegységi döntése alapján, amely azt tartalmazta, hogy gyakorlatilag a bankok az indokolatlanul felszámolt kamatokat, költségeket vissza kellett hogy t érítsék az adósoknak. Erre a korábbi gazdaságtörténetben nem nagyon volt példa Magyarországon, azt hiszem. Ez is egy jelentős vívmány volt, s kellő jogi keretek, jogi garanciák mellett történt, anélkül, hogy nemzetközi pereskedéseknek tettük volna ki magun kat. S legvégül sikerült forintosítani a devizahiteleket,
