Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 31. szerda (230. szám) - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság előadója:
3578 bezárólag nagyjából 400500 milliárd forint, 400500 ezer millió forint közötti pénzfelhasználás történik e tekintetben. Az én ismereteim szerint csak a jelen esztendőben, 2017ben nagyjából kalkuláltan 8090 milliárd forint közötti nagyságrend fordulhat meg a taóban. Ha ilyen mértékű pénzek megfordu lásáról beszélünk, akkor miért nem lehet a nyomkövetőségét megteremteni ezeknek a forrásoknak a felhasználását érintően? Mert ha ezt meg lehetne teremteni - és meg kellene teremteni , akkor nyilván az ellenőrizhetősége is sokkal jobb lenne, ami nem az ell enzéki oldalon lévők érdekét szolgálja. Fenét! A kormány érdekét is szolgálja, hiszen támadási felület tekintetében jóval kevesebb, jóval kisebb ütközési zónával kellene szembenéznie. Az utolsó gondolatok között szeretném egy picivel továbbfűzni azt, amit Szilágyi képviselőtársam említett. Azt, ami szerintem is fontos, hogy ha fejlesztések valósulnak meg, akkor a fejlesztések megvalósulását követő fázisban, időszakban az üzemeltetésről való gondoskodás is ott kell hogy legyen a szemek előtt. Nézzék, ma Magy arországon nagyjából van 3200 önkormányzat, a 3200 önkormányzat többsége nemhogy új feladatokhoz kapcsolódó üzemeltetési fedezet biztosítására lenne képes, hanem a kötelező feladatainak az ellátásához szükséges forrásokkal sem bír, mert azt sem kapja meg. Akkor hogyan és miképpen képzelhető el az, hogy ami a sportba invesztálódik a fejlesztés tekintetében, az a későbbiekben, évek, évtizedek elteltét követően is majd működni tud, és tudja szolgálni azokat a célokat, amelyek érdekében ezek a források odakerül tek és fejlesztések valósultak meg? Összességében valójában azt szeretném kérdezni, serkenteni, hogy egyrészt az átláthatóságot meg kellene teremteni mindenképpen, az összefonódás mikéntjének gátat kellene szabni, a források felhasználásának az ellenőrzési lehetőségét meg kellene tenni, tehát úgy kellene, hogy ezek a pénzek működjenek, lendüljenek mozgásba, hogy azok tényleg, valójában is a látványsportokhoz illesztett tevékenységet szolgálják. Elnök úr, államtitkár asszony, köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönö m szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Bánki Erik jelzésé re:) Bánki Erik képviselő úr jelzi, hogy kíván. Parancsoljon! BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott a vitában. Először is köszönöm a támogató megjegyzéseket, észrevételeket, véleményeket. Ilyen értelemben örülök annak, hogy a KDNP vezérszónoka, Hollik István kifejezte azt, hogy természetesen támogatja ezt a törvényjavaslatot annak minden előnyével, illetve magának a rendszernek a fenntartását a korábbi tapaszta latok és sikerek figyelembevételével. Józsa István felszólalását hallgatva a kritikus és a nőgyógyász összehasonlítása jutott az eszembe. A kritikus olyan, mint a nőgyógyász: ott keresi a bajt, ahol más az örömöt. Nyilvánvaló, hogy savanyú a szőlő a szocia listáknak, hiszen az ő időszakukban a sport kifejezetten a lenézett, lesajnált kategóriába tartozott. Össze tudnám számolni, de hosszú időt venne igénybe a lajstrom végigolvasása, hogy hány egyesületet tettek tönkre, hány kistelepülési csapat szűnt meg, és hány nagyegyesület jutott a csőd szélére annak az elfuserált politikának a következtében, amit a szocialisták folytattak 2002 és 2010 között. Csodálom, hogy egyáltalán szót mernek kérni, és csodálom, hogy egyáltalán mernek beszélni sportügyben a magyar Pa rlament falai között úgy, hogy nem omlik ránk a kupola, amikor ők azt mondják, hogy a sportot támogatják. Nem itt kell szövegelni, nem itt kell beszélni arról, hogy mi lett volna jó! Akkor kellett volna megcsinálni! Nem elherdálni a költségvetést, nem tönk retenni az országot, és nem tönkretenni a magyar sportot! Ha lajstromba vesszük az elhangzott észrevételéket, akkor gyakorlatilag az derül ki, hogy fogalma sincs Józsa Istvánnak arról, hogy hogy működik a társaságiadókedvezmény rendszer. Szilágyi György k épviselő úr erre rá is világított, hogy beszél itt 500 milliárd forintról, de egyébként
