Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 30. kedd (229. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár:
3460 Legyünk büszkék hőseinkre, emlékezzünk meg róluk, méltatva önzetlen és hűséges szolgálatukat, ame lyet a szárazföldön és a tengeren értünk, utódaikért vívtak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Kérem tisztelt képviselőtársaimat, ne hozzanak ilyen nehéz helyzetbe. (Dr. Vejkey Imre: Bocsánatot kérek!) Tisztelt Ors zággyűlés! A kormány nevében az elhangzottakra Vargha Tamás államtitkár úr fog 5 percen belül válaszolni. VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Méltán tölthet el bennünket büszkeség hőseink és köztük tengerész hőseink kapcsán, hiszen a Monarchia soknemzetiségű haditengerészeténél soha nem volt elhanyagolható a magyarok száma. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Mértékadó szerzők tanúsítják, hogy az első világháború kitörésekor a leg énység több mint 20 százaléka és a Tengerészeti Akadémia egyes évfolyamain a kadétok negyede volt magyar anyanyelvű, és ez a flotta korának legnagyobb flottája volt. Amikor haditengerészetünk halottairól akarunk számot adni, Istennek hála, nem ezrekről és tízezrekről beszélünk, azonban minden egyes élet jelentős veszteség, és kötelességünk rájuk emlékezni. Az első világháború idején több mint 300 tengerész hősünk vesztette életét haditengerészeti szolgálatban, harcban vagy annak következtében, és a számokat a második világháborúban hadiszolgálat közben elesett 22 tengerész tovább növelte. Nem hősnek születtek; életet, jövőt terveztek, munkájuk, hivatásuk, családjuk volt, és gyermeket neveltek. Nem harcról - tisztes emberi, polgári létről álmodtak. De amikor a haza szólította őket, az elkötelezettség, a veszélyben élők bátorságának kényszerében felismerték az élet törékenységét, és helytálltak. Hősök lettek, mert a legtöbbet áldozták fel: az életüket. Ez a flotta jelen volt a világ messzi zugaiban, hajóik bejá rták a kor több távoli hadszínterét, így tengerész hőseink temetési helyei Magyarországtól távol, szerte a világban találhatók. Pula és Cattaro AusztriaMagyarország két nagy flottabázisa, amely ugyanakkor két legnagyobb temetkezési helye is egyben. Pula a nagy haditengerészeti bázis, ahol az osztrákmagyar temetőként is emlegetett tengerészeti temetőt 1862ben létesítette a Haditengerészeti Minisztérium. A Szent István csatahajóra, halottaira és hőseire emlékezve a temetőben a helyi magyarok és a Honvédelm i Minisztérium hadisírgondozói emléktáblát avattak. Másik nagy bázisunk a Montenegróban lévő Cattaróiöböl. Itt a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozói a Cattaróiöbölben állítottak emléktáblát az itt eltemetett 791 osztrákmagy ar katona és haditengerész emlékére. Ebben a temetőben sajnos már semmi más nem emlékeztet az itt nyugvó haditengerészeinkre, akik között a híres otrantói ütközet magyar áldozatai is ott vannak. Ezeréves történelmünk hőseire emlékezünk május utolsó vasárna pján, ahogy tettük ezt a tegnapelőtti vasárnapon is. A honfoglalástól XXI. századi napjainkig hol győztes, hol vesztes harcok árán, diadalokat kivíva és vereségeket elszenvedve, „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán”. A Kárpátok ölelésében fennma radt a magyarság. Ám a történelem minden évszázadában harcokban, háborúkban, leigázott, megszállott, megtöretésben, szabadságharcokban és forradalmakban emberéletek estek áldozatul, akikre emlékezni és áldozatok előtt tisztelettel fejet hajtani múlhatatlan kötelességünk. Kegyelettel emlékezünk hőseinkre, katonáinkra, akik szolgálatteljesítés közben életüket adták a hazájukért, bajtársaikét, szülőföldjükért. Mai honvédeink az elődökhöz méltón a változó világ újfajta kihívásai között teljesítik kötelezettsége iket, mentenek katasztrófák idején, őrzik határainkat, szövetséges missziókban pedig
