Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 27. hétfő (202. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
344 mostohagyermekére kell fordítani az olimpiából felszabaduló forrásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha itt egy lehetőség bezárult, az olimpiai pályázattal egy lehetőség bezárult (Az elnök ismét csenget.) , tis ztelt képviselőtársaim, egy újabb ajtó nyílott. Ez az ajtó az egészségügy segítése. (Az elnök ismét csenget.) Ebbe az irányba haladjunk! Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Lukács képviselő úr. A v álaszadásra a kormány nevében megszólaló Rétvári Bence államtitkár úrnak lesz lehetősége. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagy számban hozott ön itt európai uniós összehasonlításokat, és bizony tudjuk, hogy önnek európai uniós összehasonlításban elég régi tapasztalata van. Messze képviselői munkája előttre nyúlik vissza az az időszak, amikor ön magyar orvosoknak mutogatta családi vállalkozásukban m ás európai uniós vagy arab országban kereső orvosok bérlistáját, és győzködte őket arról, hogy menjenek külföldre és dolgozzanak külföldön. Ugyanígy kiállt, az öltönyét felvette, megkötötte a nyakkendőjét, és egészségügyi dolgozókat győzködött arról, hog y máshol mennyivel többet keresnek, és menjenek oda. Én gondolom azt, nem ismerem pontosan ennek az üzletágnak a belső rejtelmeit, de nem hiszem, hogy altruizmusból tennék önkéntesként, akik ilyennel foglalkoznak, ezt a tevékenységüket, hanem bizonyára ők is anyagilag jól jártak abból, hogy a magyar egészségügy rosszul járjon. Azon nyerészkedett az a vállalkozás, amelynek ön is tagja volt, tisztelt képviselő úr, abból teremtette meg a bevételét, hogy a magyar egészségügy helyzetén azzal rontott, hogy magyar orvosokat, egészségügyi dolgozókat külföldre vitt, és mint az itt a parlament tagjai előtt szerintem már közismert, büszkén újságolta is egy újságban, hogy 62 orvost, egészségügyi dolgozót csak Írországba sikerült kijuttatniuk. Ön tehát ezért ilyen profi az európai uniós összehasonlításban (Dr. Lukács László György közbeszólása.) , mert korábbi életében szívesen foglalkozott azzal, hogy külföldre juttassa az orvosokat, és kicsit hasonlított ebben az SZDSZre, hiszen abból akart jól élni, ami a magyar egész ségügynek rosszat tett. Ők a privatizációval akarták megtenni ezt, önök pedig a magyar orvosok külföldre juttatásával. És bizony azt sem nagyon látni, hogy ott, ahol a Jobbiknak lehetősége van arra, hogy tegyen valamit az egészségügyért, mert az önkormányz atokban erre lehetősége nyílik, ott mit tenne, ott mi a „volna”, ott mi működne jobban. Tudja, mennyivel kellett kisegítenünk év végén Ózdon is az egészségügyi ellátást, mint ahogy mindenhol máshol is megtettük az országban? 297 millió pluszforrást adtunk az ózdi kórháznak. (Dr. Lukács László György: Államtitkár úr, állami fenntartású kórházakról van szó!) (11.20) Bízom benne, hogy valamiféle eredményeket azért föl tudnak mutatni önök is Ózdon. Mi ezeket a pénzeket mindenhol, minden esetben, minden kórház s zámára biztosítottuk, így az ózdi kórháznak is ezt a 297 millió forintot. És szerencsére nagyon nagy az a többlet, amiből az egészségügy gazdálkodhat. De engedje meg, hogy egy dolgot előtte még megemlítsek. A mai felszólalásával ön és a Jobbik is beállt az olimpiaelleneseknek abba a táborába, akik láthatólag nem is ismerik az olimpiai fejlesztési terveket, mert ha ismerné, akkor ön is tudná, hogy hány kollégiumi férőhely jött volna létre, mennyi egészségügyi kapacitás, híd és más épült volna, ami minden bud apesti és minden magyar számára egyfajta előrelépést, nagyobb biztonságot, nagyobb fejlettséget jelentett volna. Ön úgy beszél erről, mintha ezek létre se jöttek volna, márpedig az olimpiai terveknek nagyon fontos részei voltak az oktatási fejlesztések, az egészségügyi fejlesztések és az infrastrukturális fejlesztések, amelyek itt maradtak volna Magyarországon mindenki javára.
