Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP): - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
3317 fognak válni (Az elnök csengetéssel jelzi a z időkeret leteltét.) , és ez az, amit itt közösen meg kell majd valósítanunk. Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Sallai R. Benedek képviselő úr, LMP. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Valamennyiüknek meg szeretném köszönni a magam részéről a vitát, és hogy ilyen értékesen elbeszélgettünk ezekről a témákról. Utolsó mondataimmal Lázár János miniszter úr kezdőmondataira szeretnék visszaut alni: azt mondta, hogy egy kormányzat közvetlenül tudja befolyásolni, hogy mi történik a falvakban. Konklúzióként azt szeretném elmondani, hogy itt lenne az ideje, talán már csak egy évük van arra, hogy valaha érdemi hatással tudjanak lenni az ország sorsá ra, eljött az ideje, hogy elkezdjük jót tenni (sic!) . Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP és a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselők! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeret terhére kíváne még valaki szólni. Azt látom, hogy ki tud vagy ki nem tud, de kíváne szólni? (Senki sem jelentkezik.) Na, megállapítom, hogy nem kíván senki élni a felszólalás lehetőségével, így aztán a képviselői felszólalások végére értünk, a politikai vitát lezárom. Megadom a szót előterjesztőként Cse preghy államtitkár úrnak. Parancsoljon! CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm a szót, és engedje meg, hogy megpróbáljam a zárszóban azokat a gondolatokat felidézni, amelyek, azt gondolom, konszenzus tárgyát képezik a jelenlegi kormányzat és a parlament jelenlegi ellenzéki pártjai között. Talán egy mondatban úgy foglalhatnánk össze a mai vitanap lényegét, hogy a pohár nincs tele, de nem is teljesen üres. Az elmúlt percek utolsó ho zzászólásai is arról győztek meg, hogy itt valóban, más vitanapokhoz hasonlóan, érdemi párbeszéd zajlott, ami mindenképpen örömteli állapot. Sokan felhoztak olyan kérdéseket is a vidékfejlesztés kérdése kapcsán, amelyeket nem minden képviselő vélt a témáho z tartozónak, de itt láthattuk azt, hogy a legszűkebben vett vidékfejlesztési vita, nézőpont, ami alapvetően nem szól másról, mint a mezőgazdasági kérdések kezeléséről, ugyanúgy belefért a mai vitába, mint az, ami úgy gondolkodik a vidékről, mint lényegébe n 8 millió 84 ezer magyar állampolgár, honfitársunk életteréről, így pedig annak szerves részét képezik a nagyobb vidéki városok fejlesztései is. Kétségtelenül egy teljesen más problématérképpel kell szembenézniük az utóbbiaknak, mint a magyar vidék többsé gének. Mi az, amiben konszenzus van a kormány álláspontja és meglátása szerint a mai vitanapot magunk mögött tudva? Egyrészt abban, hogy a vidékfejlesztés több mint gondolkodás a mezőgazdaság helyzetéről. A magyar vidék ebből fakadóan több mint Budapest ga zdasági és demográfiai hátországa, és a magyar vidék ebből fakadóan saját jogon is erőt és kívánságot formálhat arra, hogy a mindenkori kormányzat fektessen bele, és remélje tőle Magyarország gazdasági és demográfiai megújulását. Mi az a három pont, ami, a zt gondolom, a parlamenti pártok mindegyikének véleménye szerint alapfeltétele annak, hogy a vidék valóban felzárkózzon, növekedjen és a megújulás záloga legyen? Egyrészt az, hogy a vidék képes legyen egzisztenciát teremteni, tehát a vidék ne egy olyan tér ség legyen, ahonnan az emberek elvágynak, hanem egy olyan térség, ahol meg tudják találni a saját anyagi számításaikat. Ha ez megtörténik, akkor a vidék legyen olyan térség, ahol az állam a különböző állami szolgáltatások tekintetében azonos minőségű szolg áltatásokat tud nyújtani az állampolgárok számára,
