Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
3312 (22.00) ELNÖK : Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP! GŐGÖS ZOLTÁN ( MSZP ): Köszönöm, elnök úr, a szót. Hát, a vita vége felé, azt gondolom, nagyjából már lehet csinálni egy kasszát. Majd nekem a Gábor még segít, hiszen itt nagyon sok minden elhangzott. Meg kell mondjam, hogy olyan értelemben egyértelműen hasznos volt ez a dolog, hogy a probléma feltárása nagyjából sike rült. A megoldásban különböző javaslatok meg vélemények vannak. Én csak azt tudom mondani, amit az elején mondtam a vezérszónoklatban, hogy az a baj, hogy ezt a problémafeltárást szerintem nagyjából a rendszerváltás környékén kellett volna megcsinálni. Nyu godtan mondhatom, hogy itt több trauma érte a magyar vidéket. Szerintem az is trauma volt, amikor kollektivizáltak, de az is, amikor ’90ben azzal a szisztémával ment szinte teljesen tönkre a működő mezőgazdaság, amit akkor kitaláltak, a kényszerátalakítá ssal, és nem a szerves fejlődés eredményeként jött sok minden létre. Nem bírja ki ez a szakma, ahol azért nagyjából egyrészt a biológiát kell kiszolgálni, másrészt minimum 20 éves mechanizmusok vannak, hogy ilyen gyakran ekkora vagyonvesztés érje. Ez sajno s többször bekövetkezett. Ezért vannak most előnyben velünk szemben a versenytársak, mert gyakorlatilag ők egyenes pályán mentek. Persze, hogy ez a pálya mennyire versenyképes például egy amerikai vagy egy újzélandi mezőgazdasággal, az egy más kérdés. Mer t azért se felejtsük el, amikor vidékfejlesztésről meg vidékpolitikáról beszélünk, hogy nekünk, Európának nem teljesen nyitott a világ, mert azért vannak még vámok meg sok minden, de valahol a termékek itt vannak. Mondjuk, arra is figyelni kell, hogy miért csak újzélandi sajt van az összes repülőn a világon. Ezekre szerintem, ha komolyan vesszük magunkat, figyelni kell. A másik az a fajta jövedelemhelybenhagyás, a megtermelt jövedelem helyben hagyása, ami tipikusan Ausztriára jellemző, ezt Gábor elég rész letesen elmondta, meg itt többen, olyan szinten tudatosodott a vidéken élőkben, hogy ha nem segítik egymást, akkor a végén nekik is rossz lesz, amihez még nekünk biztosan sok idő kell. Mert egyelőre itt én az irigységi faktort sokkal erősebbnek látom, mint a segítő szándékot. Ez egy nagyon nagy probléma. A másik, amikor viszonylag dinamikus fejlődés volt, függetlenül a társadalmi berendezkedéstől, és szerintem sokan visszasírják ám - bármit is mondunk, a ’70es évek közepétől a ’80as évek végéig - a magyar falusi létet, annak egy titka volt. Sok titka volt, de egy biztosan, hogy nem lett elvéve onnan a megtermelt jövedelem. Most meg beékelődött egy olyan réteg ebbe a mechanizmusba, itt különösen a mezőgazdaságról beszélek, ami nem abban érdekelt, hogy a hel yi közösség fejlődjön, hanem abban érdekelt, hogy minél nagyobb profitot tudjon onnan kihozni. Ez a nagy baj. Aki ezt a szisztémát alkalmazza, azzal szemben egyértelműen degressziót kell alkalmazni. Soha nem vitattuk, hogy ne legyen támogatási limit, de ne m olyan alapon, hogy 1200 hektár, és akkor mindegy, hogy az most 10 aranykoronás föld, vagy 25 aranykoronás föld, vagy 30, mindegy, hogy mondjuk, az a vállalkozás 200 embernek ad megélhetést, vagy éppen 10nek ad megélhetést 5 ezer hektáron. Ezzel nem értü nk mi egyet. Mi azt mondjuk, kell, hogy legyen ilyen típusú lefölözés, mert nyilván más a nyereségtermelő képessége egy nagyobb kapacitásnak, de sokkal inkább kényszerpályára kellene tenni, hogy igenis tegyen hozzá sokkal többet mindenki, aki a mezőgazdasá gból akar megélni, a saját környezetének fejlődéséhez. Mert ez most jelenleg nincs semmilyen módon preferálva. Sőt, olyan helyzet állt elő, hogy van olyan falu, amelyik egy fillért nem tud profitálni a saját környezetében lévő földekből. Gondoljuk azt végi g, hogy ha olyan vállalkozás működteti vagy művelteti ott a földeket, aki nem azon a településen van bejelentve például, nem azon a településen vannak a gépei. Attól még súlyadót sem tud beszedni a saját széttaposott útjai után. Nem beszélve arról, hogy se mmiféle adóbevétele nincsen, még akkor sem, ha egyébként az a vállalkozás komoly nyereséget termel.
