Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
3295 bruttó 80 ezer forinttal keresnek kevesebbet, mint az e gészségügyben dolgozó kollégáik. (Sic!) Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a meglévő státuszokat, a meglévő körzetek státuszait képtelenség feltölteni. Nem lehet ezeket a helyeket feltölteni ilyen bérhelyzettel. A következő költségvetésben szerepel a korm ány által előterjesztett bérfejlesztés, csak mondjuk, az egy 33 ezer forintos bérfejlesztés. Ha ezt nézzük, akkor még mindig azonos végzettséggel rendelkező, azonos tapasztalattal rendelkező és egyébként sokkal nehezebb munkát végző, alapellátásban részt v evő védőnő 80 ezer forinttal, a nagy meghirdetett bérfejlesztés után 50 ezer forinttal fog kevesebbet keresni, mint akár a kórházban dolgozó kollégája. És ha megnézzük, hogy akár a védőnői hálózatnak milyen fontos feladatai vannak, akkor megnézhetjük azt, hogy ha a védőnői hálózat nem működik rendesen, akkor a vidék fejlesztését úgy, ahogy van, elfelejthetjük. Egyik fontos feladatuk lett az, hogy a kora gyermekkorban kiszűrjék azokat a hiányosságokat, fogyatékosságot vagy elmaradottságokat, amelyek szüksége ssé teszik a korai fejlesztést. Ha ezt egy védőnő nem tudja megtenni, mert az adott körzetben, mondjuk, nincs, és ígyúgy, állandóan helyettesítéssel oldják meg az ottani feladatokat, akkor ez a vizsgálat lehet, hogy elkésik, ez a vizsgálat nincs időben, v agy ez a vizsgálat meg sem történik. Akkor annak a gyermeknek a korai fejlesztését már nem lehet elvégezni. Ha egy kisgyermek korai fejlesztését időben és szakszerűen ellátják, akkor nagyon sok esetben az a gyerek, akinél predesztinálni lehetett volna, hog y snis lesz iskolás, kisiskolás korára, az a gyermek nem lesz snis, hanem ugyanúgy tud fejlődni ép és egészséges társaival együtt, illetve az egyáltalán hátrány nélkül induló társaival együtt. Ha ez nem történik meg, akkor snis gyerek lesz, vagy más fej lődési rendellenességgel rendelkező gyerek lesz, akivel sokkal több probléma lesz az iskolában, akinek a tanulmányait sem lehet olyan hatékonyan véghez vinni, akinek borítékolhatóan nem lesz meg az a végzettsége, mintha ez megtörtént volna. Így tehát az a fejlődés, ami az oktatáson keresztül érvényesülhetne, nem valósul meg vidéken. Ez csak egy egyszerű példa volt, hogy miért fontos az, hogy bizonyos feladatokat más szemszögből nézzünk, és annak a finanszírozásánál vagy akár a fejlesztésénél ne rövid távú, hanem hosszú távú célokat vegyünk figyelembe. Ugyanilyen egyébként a gyermekjóléti vagy a szociális ellátórendszer. A bérhelyzetről nem akarok beszélni, mert már sokan beszéltek előttem, illetve én is már nagyon sokat beszéltem erről. De nézzük meg, hogy a feladatok szempontjából hogy állunk. Ha ugyanazokat a szempontokat figyelembe vesszük egy magasabb iskolai korban vagy az óvodáskorban, nagyon fontos lenne az iskolai szociális munka. Az iskolai szociális munka főleg azokban a térségekben, amelyeket már s okan említették, DélDunántúl, ÉszakkeletMagyarország, ahol nem szegregátumokat találunk egyegy településen belül, hanem már komplett szegregátummá vált településekkel találkozunk, na, ezek azok a helyek, ahol a települési iskolákban vagy a környék iskol áiban igenis szükség lenne az iskolai szociális munkára. A törvényben, a szociális törvényben szerepel, csak nem normatívát kapnak rá a gyermekjóléti szolgálatok, és elsősorban azok a gyermekjóléti szolgálatok vagy központok, amelyek ezekben a térségekben találhatók, hanem a gyermekjóléti központok pályázhatnak ezekre a feladatokra. Ha pályáznak és megnyerik a pályázatokat, akkor a saját térségükben ezt végrehajthatják. Úgy gondolom, ezt nem így kellett volna végrehajtani. Erre a fejlesztésre - ugyanúgy, mi nt a gyermekjóléti vagy a szociális ágazat egyéb fejlesztéseire - nem kellett volna sajnálni a pénzt. Nézzük ennek a térségnek, az északkeletmagyarországi térségnek az egyik megyéjét, nézzük, mondjuk, BorsodAbaújZemplén megyét, ahova családi szálak is k ötnek, tehát úgy nagyjából van rálátásom a megyére. Úgy gondolom, nem Mezőkövesden kellett volna stadiont építeni, nem Diósgyőrben kéne most épülnie a stadionnak, hanem a megye gyermekjóléti szolgálatát, védőnői szolgálatát, iskolai szociális munkáját, az egyéb felzárkóztató programokat kellett volna inkább azzal a rengeteg milliárd forinttal megtámogatni és kialakítani, hogy egy leszakadó térségnek lehetősége legyen arra, hogy felzárkózzon, és a benne lévő gyermekek vagy akár az idősebb, felnőtt korú ember ek integrálódhassanak, reintegrálódhassanak. Úgy gondolom, ez egy fontosabb feladat és
