Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - TASÓ LÁSZLÓ nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
3282 R. Benedek barátomnak, képviselőtársamnak mindenképpen kell szólnom, hogy igazságtalan volt, amikor azt mondtad, hogy az önkormányzati adósságkonszolidáció során a települések felelőtlenül használt ák fel a forrásokat, amelyeket kaptak a magyar kormánytól. Ez azt sugallta, mintha rossz helyre ment volna a konszolidációs összeg. Azért kell erre mindenképpen kitérni, és mindenképpen vissza kell utasítanom, mert pontosan emlékszem arra, hogy a település i önkormányzatok milyen helyzetben voltak 2002től kezdődően, s hogy mennyire kivéreztették őket, 2006ra, ’7re a működőképességük szinte teljes mértékben megszűnt. Tehát 2082 településnek kellett segítséget nyújtani, és ez azért volt, mert el kellett lát niuk a kötelező feladataikat. Tehát e tekintetben minden önkormányzat, amely megkapta a lehetőséget a magyar kormánytól, jól használta fel, és ha nem kapta volna meg, akkor nem tudom, ma miről beszélnénk. Rendkívül fontos, hogy a válaszadásban Kis Miklós á llamtitkár úr is kitért arra, hogy a mezőgazdaság világában mennyivel többen dolgoznak. Szerintem Gőgös képviselőtársam bizonyára felírta, ha nem tudta volna, hogy azért ott is jelentős változás történt, és növekedett a foglalkoztatotti arány. Nagy István szintén szól ezekről a témákról, nem akarom említeni. De arról mindenképpen szólni kell, hogy mit szeretnénk. Mindenképpen szeretnénk elérni azt, hogy valóban, a lakhatási körülményeket, amelyek most pillanatnyilag a legnagyobb problémát jelentik a vidéki Magyarországon, javítsuk, és olyan rendszer kerüljön kialakításra, amely egyértelművé teszi, hogy az előnyös is lehet, ha valaki vidéken választ lakhelyet magának vagy nem akar elköltözni. Az is biztos, hogy Magyarországon a vidéki települések legnagyobb v ersenyhátránya maga a közlekedésben a távolság, hiszen pillanatnyilag a települések a járási székhelyüket általában 11 és 40 perc között érik el, a megyeszékhelyek 20 és 45 perc között elérhetőek. Tehát ha van jó út, ha nincs jó út, a távolság az távolság. És ha ebben a dologban a magyar kormány tud segítséget nyújtani, tehát tudja kompenzálni valamilyen módon ezt a versenyhátrányt, akkor tud leginkább segíteni abban, hogy a munkavállalók ne menjenek el a településekről, és ne kerüljenek abba a kényszerhely zetbe, hogy be kelljen költözniük a járási székhelyre, egy megyeszékhelyre, vagy olyan térségbe, ahol van munkalehetőség. Tehát amikor a felzárkóztatás elemeit és eszközeit vesszük sorba, egyértelműen kiemelkedik ezek közül a közlekedési feltételrendszer t ovábbi javítása, kiemelkedik a munkahelyhez való eljutás segítése és egyértelműen a lakhatási körülmények javítása is. Számos esetben tudunk még és kell is segíteni azokban a beruházásokban, amelyeket a korábbi években végeztek el az önkormányzatok, de nem volt elegendő forrásuk például a közműhálózat kiépítésénél az útrehabilitációra. Több önkormányzatnál tapasztalhatjuk, akik járunk egyébként vidéken… Üzenném is Schmuck Erzsébetnek, hogy mi is járunk azért vidéken, nálunk még nem lapátolnak szénát, mint a z LMPben korábban lapátoltak. (Sallai R. Benedek: Az egy másik párt!) Másik párt volt? Elég közel volt, egy bokorban, csak úgy megjegyzem. Tehát a lényeg, hogy járunk mi is vidéken, mi vidéken lakó emberek vagyunk, jól ismerjük a gondokat, de attól függet lenül köszönettel vettük Erzsébet hozzászólását is, csak ezt mindenképpen meg akartam jegyezni. Az viszont fontos, hogy a magyar vidék fejlesztése Magyarország egészének kérdése, és rosszízű, ha valaki megpróbálja a fővárosvidék ellentétbe sorolni a mai v itanapot. Ez történt, amikor Vona elnök úr azzal kezdte mondókáját, hogy ne legyen vita vidék és főváros között. Erről szó nincs. Azt gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a vidéki emberek legalább annyira tisztelik a fővárosi embereket, mint fordítva, ilyenről Magyarországon nincs szó. Lehet, hogy alkalmanként valaki ebbe az irányba akarja terelni a beszédet, de szerintem ez a mai napra nem jellemző egyáltalán. Rendkívül fontos, hogy Magyarországon a vidékfejlesztés világában azok a források, amelyek mo st érkeznek és érkezhetnek, úgy legyenek elköltve, ahogy azt a döntéshozó akarta és ahogy szándékában áll. Erre garanciát jelentenek a mostani felosztások és a mostani rendszer is. Azt gondolom, hogy a késésre, amelyre utaltak többen, van magyarázat. Minde nképpen az a magyarázata ennek, hogy olyan egyértelmű és világos, átlátható rendszer alapján akarjuk a forrásokat odajuttatni a településekhez, amire nem lehet majd később panasz.
