Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
3249 felhozzák a nagybirtokot is. Azt kell mondanom, hogy minden hónapban, minden évben nyerünk, hiszen ma már az 5050ről 6040nél tartunk a családi gazdálkodás felé. Hiszen ahogy a hosszú lejáratú bérleti szerződések lejárnak, egyre inkább osztódik, és méretre tagolódik maga a földbirtok. Ausztriát hozzák fel, többször előkerült ma példaként. De akkor fejtsük már meg, hogy mi történik Ausztriában, és mi a különbség Aus ztria és Magyarország között! Az a helyzet, kedves képviselőtársaim, hogy Magyarországon kényszerből szocialista mezőgazdaságra kellett áttérni. Mindazt az értéket, amit a magántulajdon, a paraszti gazdálkodás jelentett, fel kellett adni. Alkalmazotti réte g lett a parasztságból, a paraszti életforma megszűnt. Nem merjük kimondani, pedig van egy nagyon fontos mondat a mai napra: hagyományosként működik ma a falu? Betölti a falu szerepét a falu? Próbáljanak 50 hízót hizlalni a szomszédban, bármelyik képviselő társam! Mit fognak mondani a faluban? Pedig ezt szeretnénk? Ez volna a megoldás? Akár integrációban, akár magánvállalkozásként, bárhogy, hogy újra ott legyenek a jószágok a településen? Próbáljuk meg! Rettenetesen nehéz. Az egy hízótól kiabál mindenki. Sőt , a világ szégyenévé tesznek, amikor azt mondom, hogy nyulat kellene előállítani, és hogy a szegény településeken vagy legalább a szegénység felszámolásában a nyúlhúst tessék figyelembe venni. Ha van olcsón előállítható hús, akkor azt mondom, hogy a nyúl a z. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Audiból!) És újságcímlapon szerepelek, mint félnótás, aki nyulat akar enni és nyulat akar etetni a társadalommal. Tehát észveszejtő nehézségekben vagyunk. Azt szeretném kérni mindenkitől, hogy amikor a falu szerepéről b eszélünk, a mai realitásokat is vegyük figyelembe. Mi a különbség Ausztria és Magyarország között? Az a különbség, kérem szépen, hogy ott apáról fiúra öröklődik a gazdaság. A mezőgazdaság és a gazdálkodási forma mint életforma van meg. A magyar vidékről ez az életforma tűnt el, nem mindenünnen, de nagyrészt. Ezt keressük, szeretnénk, hogy ez újra meglegyen. De ez nincs meg, ez az életforma hiányzik. És ezt az életformát nem akarják felvállalni, hogy karácsony szent napján vagy húsvétkor is a jószá got meg kell etetni. Sokkal egyszerűbb elmenni alkalmazottnak, és akkor szabadságra megyek, 8 óra munka, köszönöm szépen és hazajövök. Nem működik ma, az egyik legnagyobb problémája a vidéknek. A falu nem faluként működik, hanem csúnya szóval, a városi emb er ágyrajáró helye. Ő úgy is fogja fel, mint egy kis nyaralót, mert füvet nyír, meg fenyőfát ültet az udvarba, ahelyett hogy gyümölcsfa lenne, vagy zöldség, gyümölcs. De nem az van! Ő inkább medencét szeretne, és nagyon mérges, ha a legyek átjönnek a szoms zédból. Őszinte volt a felvezetés, folytassuk őszintén! Tehát sokkal mélyebbek azok a gondok, amelyekről beszélünk, életforma kérdéséről is beszélünk. Ezeket a segítségeket kell megadnunk, hogy az a vidéki életforma, ami felemelheti a vidéket, ami tolja a magyar gazdaságot előre, az meglehessen. Mert egyébként a számaink alakulnak: 55,6 százalékkal bővült a mezőgazdasági termelés, 37,5 százalékkal nőtt az exportkibocsátásunk. Tehát rajta vagyunk azon az úton, amivel tudunk menni. A vidékfejlesztési államtit kárság pályázati eredményei napvilágot látnak. Olyan óriási korszerűsítések indulnak az élelmiszeriparban, a feldolgozóüzemekben, a hűtőházakban, amelyek mindmind azt segítik, hogy ne alapanyagtermelők legyünk, hanem terméket állítsunk elő. Az segíti a s zabolcsi almásoknál, bármelyik más zöldségesnél, hogy ne egyszerre dömpingben vigyük a piacra, hanem el tudjuk húzni a szezont, és ezzel már 20 százalék árnövekedést tudunk elérni. Ezek a támogatások, amelyek megjelennek, mindmind a vidék fejlődését szolg álják, mind azt segítik, hogy akik vállalják ma azt az életformát, vállalják ma a gazdálkodást, annak a jövedelmezősége növekedjen, azaz jó példára találjon a szomszédban, jó példára találjon azon fiatal embereknél, akik nézik, hogy mihez kezdhetnének az é letben, hogy vonzó legyen ez a pálya. Ha el tudjuk érni, hogy életformaként vonzó legyen, akkor szerintem teljesen sínen leszünk és tudunk előrehaladni. De azt kell mondanom önöknek, hogy az nem helyes diagnózis, ha azt mondják mindenre, hogy ez semmit nem ér és minden rossz.
