Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 19. péntek (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
3067 Legalább ennyire fontosnak gondolom a stabilitás tekintetében, hogy elszántan folytatja a kormány azt a politikát, amely az adósságcsökkentésre irányul. Jól láthatjuk, hogy Magyarországnál egyébként technikailag és számos területen fejlettebb ors zágok képtelenek kilábalni abból az adósságcsapdából, amelybe hosszúhosszú évek alatt kerültek. És most nem Görögországra szeretnék utalni, hanem Olaszországra vagy akár Franciaországra, amelyeknek olyan helyzete van, aminél új reformokat kell és szükségs zerű bevezetni, mert ezek hiányában ezek az országok nem képesek kilábalni az adósságcsapdából. Magyarország ezen a téren jelentős lépéseket tett, de azért azt látnunk kell, hogy ez a folyamat nem visszafordíthatatlan, ez a folyamat akkor folytatható, ha a zon a csapáson haladunk, amelyen elindultuk; ez nagyon fontos kérdés. Legalább ilyen fontos az, hogy a kormány felismerte - meggyőződésem szerint akár már korábban is felismerhette volna , nagyon fontos, hogy háromgyermekes családmodell alakuljon ki, de a zt is látni kell, hogy a társadalmon belül e tekintetben még nincs kellő fogadókészség. A kétgyermekes család az, amely ma Magyarországon egyre inkább általánosan elfogadott, és ha ez így van, akkor ezt erősíteni kell. A kétgyermekes család lehet majd háro mgyermekes, de ha a kétgyermekes családokat nem erősítjük, ha ezeknek nem adunk erős fogódzót, akkor a „háromgyermekes család” fogalom nagyon nehezen elérhető. Ezért látom ebben a költségvetésben azokat a lehetőségeket, amelyek a kétgyermekes családok szám ára további, azt kell mondani, biztató jövőt ígér. Itt kell elmondanom azt is, hogy az a fajta akció, amely a családoknak a lakáshoz való juttatását kívánja megcélozni, az elmúlt időszakban sikeresnek mutatkozott, de nem elégségesnek. Abban teljesen igaza van azoknak, akik a bérlakás tekintetében azt mondják, hogy kevés az országban a bérlakás. Ezek a bérlakások azonban jól láthatóan úgy jöhetnek csak létre, ha olyan lépéseket teszünk, hogy az otthonok építésén túlmenően is az a meglévő szabad tőke, amely e bben az országban azért létezik még a kispolgári világban is, elsősorban abba az irányba mozdul el, ami a lakásépítést erősíti. Azt kell mondanom, hogy el kell ismerni, fel kell ismerni és nem tagadni kell, hogy az ilyen irányba történő lépések segí tik a bérlakásépítést, ezért támogattam, sőt talán valamelyest kezdeményeztem is, hogy azokat a fajta terheket, amelyek a tartós bérbeadást terhelték, csökkentsük, és lehetőleg abba az irányba vigyük el, a kispolgári tőkét nevezzük most egyszerűen ennek, a mely irány végül is segíti a családok lakáshoz jutását. Nos, nem tagadhatom meg önmagam, és el kell mondanom, hogy ennek a költségvetésnek van egy olyan része, amely egy régmúltat is felidéz bennem. Itt most ebben a teremben kevesen vagyunk, és azok közt i s, azt hiszem, nem sokan vannak, ha egyáltalán rajtam kívül van olyan, aki még emlékszik rá, hogy volt egy időszak, amikor minden héten egyszer elmondtam a Házban, hogy a magyar mezőgazdaságnak 514 milliárd forintra van szüksége, és ezt sulykoltuk, sulykol tuk, sulykoltuk. Ez a költségvetés 550 milliárd forintot tartalmaz. Hogyan lehetséges? Én nem tartozom az euroszkeptikusok közé, azt mondom, hogy az Európai Unió valóban egy értékközösség, de az Európai Unió ezen túlmenően egy olyanfajta gazdasági közösség , amely érdekközösség is. Amikor mi tehát az európai uniós és az onnan származó 550 milliárddal számolunk a magyar mezőgazdaságban, akkor nem egy ajándékkal számolunk, hanem egy jól megalapozott, szerződéseken alapuló olyanfajta járandósággal, amit jól kel l felhasználni. És itt van a kutya elhantolva: jól kell felhasználni. Nincs túl hosszú idő arra - ezért is kértem ma szót , hogy ezeket a rendelkezésre álló forrásokat ugyanilyen nagyságrendben és ilyen összegekben fel tudjuk használni, ezért az elkövetke zendő idő arról is szól, hogy ezeket a legjobban a szerkezeti átalakítások folytatására, sőt azok kiemelésére kell fordítani. Végezetül, de nem utolsósorban: ebben az országban, tudomásul kell venni, vannak igen fejlett és jól haladó térségek, és vannak té rségek, amelyek sajnálatos módon bizony nehezen és nagyon nehezen tudják azt a tempót követni, amit a legjobbak már elértek, és amit meg is haladhatnak.
