Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 18. csütörtök (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
2969 Számos parlamenti beadványban, kérdésben próbáltuk elérni azt, hogy az ő bérem elésükre is sor kerüljön. Erre egyik alkalommal sem volt nyitottság a kormányzatban, pedig a legutóbbi indítványunkban, amit a Kulturális bizottság ülésén terjesztettünk elő, egy 30 százalékos béremelésre tettünk javaslatot, amelyben nagyságrendileg az öss zköltségvetésnek az 1 ezrelékét sem tette volna ki az erre fordítandó összeg, ennek ellenére nem volt a kormánypárti képviselőkben nyitottság arra, hogy ezen a helyzeten javítani tudjunk. Szintén ki kell térnem a kulturális ágazat dolgozóira, akik számos e setben nagyon alacsony fizetésért kénytelenek dolgozni. A kulturális intézményekben tett intézménylátogatássorozatom alkalmával minden egyes helyszínen felmerült az, hogy rendkívül alulfizetettek a dolgozók. Ha levéltárban voltam, akkor a levéltárosok hel yzetéről, ha múzeumban, akkor a múzeumban dolgozók, ha könyvtárban, akkor a könyvtárosok helyzetéről ejtettek a vezetők szót, és bizony az elfogadhatatlan, hogy akár tudományos fokozattal rendelkező fiatalok 110120 ezer forintért dolgozzanak ebben az ágaz atban. Pedig az ő felelősségük és az ő munkájuk is rendkívül értékes, és az a munka, amit végeznek, a nemzeti örökség megőrzése és közvetítése a fiatal generáció számára, úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne. Bár ezt is nagyon sokszor f elvetettük az elmúlt években, mégsem kerül sor arra, hogy érdemben foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. És hogyha itt családpolitikai vetületek is szóba kerültek, akkor a bölcsődei gondozók helyzetéről is szót kell ejtenem, hiszen bár aki pedagógus végzettség gel rendelkezik, őket bekapcsolták a pedagóguséletpályamodellbe, de ez elenyésző része azoknak, akik valójában a bölcsődékben dolgoznak. Az ő helyzetük annyira elszomorító, hogy ennek már egy komolyan jelentkező érzelmi költsége is van a gyerekek esetében . Számos olyan bölcsőde van, ahol havonta, kéthavonta vagy akár néhány hét alatt megváltozik a gondozónak a személye, éppen azért, mert annyira alacsonyak a fizetések, hogy ennyi pénzért egész egyszerűen nem éri meg munkába állni, sőt a gondozónők - mivel többségében nőkről van szó - akár bébiszitterként több pénzt tudnak megkeresni annál, mint amit a bölcsődében kézhez kapnak. A felsőoktatás szintén egy olyan terület, amelyről szót kell ejtenem. Itt elsősorban a tanulmányi ösztöndíjak változatlanságát szer etném kiemelni. A felsőoktatás finanszírozása és a felsőoktatás államilag finanszírozott férőhelyei tekintetében látjuk azt, hogy egy erőteljes szűkülés ment végbe a 2010es évtől kezdődően. Míg akkor, 2010ben a felsőoktatásban államilag finanszírozott fé rőhelyeknek a száma 68 ezer volt, a tavalyi évben már csak 57 ezer ilyen lehetőséget nyitottak meg az érettségizők számára. Ez a szűkülés vonta magával azt is, hogy az államilag finanszírozott helyeknek a csökkenése zárta be a társadalmi mobilitásnak a leh etőségét, amivel a felszólalásomat is kezdtem, hiszen Magyarországnak jelen pillanatban is és hosszú távon is megéri a felsőoktatásba fektetni pénzt, energiát, figyelmet. Magyarországon az egyén számára is megéri diplomát szerezni, hiszen ha valamiben jók vagyunk nemzetközi összehasonlításban is, az a diplomásoknak a bérelőnye a középfokú végzettségűekhez képest. Tehát mind az államnak, mind az egyénnek megéri felsőfokú végzettséget szerezni. Ehhez képest önök az elmúlt hét évben ennek a csatornának a lehet őségét, a szélességét szűkítették, egyre kevesebb olyan diák van, olyan fiatal van, aki be tud kerülni államilag finanszírozott helyekre. És az, hogy ezzel párhuzamosan a tanulmányi ösztöndíjaknak a mértéke tíz éve változatlan, miközben például a lakhatási költségek sokszorosára nőttek, mutatja azt, hogy a felsőoktatás egyre inkább a középréteg, sőt a felsőbb rétegeknek a kiváltsága lesz Magyarországon. (13.40) Ez rendkívül káros társadalmi következményeket fog maga után vonni, hiszen ha nem tudunk a fiatal oknak felemelkedési lehetőséget, a szegényebb családokba született gyerekeknek a felsőfokú végzettséghez való hozzájutás lehetőségét biztosítani, akkor Magyarországon nem fogunk tudni érdemi előrelépést elérni az életszínvonal növekedésének érdekében sem. Összességében azt tudom elmondani a beterjesztett költségvetés kapcsán, ami az oktatási és a kulturális ágazatot érinti, hogy a bérek ezeken a területeken még mindig rendkívül alacsonyak. A
