Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 22. szerda (201. szám) - A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK:
285 órában, mint ahogy a példa kapcsán említettem, ezeknek a buszvezetőknek el kell jutni a munkahelyükre, majd onnan a munkavégzést, a váltást követően haza is kell jutni. Ez általában egy bu dapesti viszonylatban egy órát minimum felemészt. Lehet, hogy adott esetben többet is, ez csak egy odaút, a visszaúttal együtt kettőt. Ez azt jelenti, hogy az említett példa kapcsán marad 5 vagy 7 órája az érintett munkavállalónak a családjára meg a pihené sre. Hogyan gondolják önök azt, hogy ezen feltételek mellett tisztességgel, baleseti kockázatok nélkül tudja ellátni ez az ember a munkáját? Nemcsak az ő személyére nézve, hanem az őáltala Aból Bbe szállított személyekre nézve is kockázati tényezők növel ését emelik be a rendszerbe. Beszélt itt képviselőtársam a rendkívüli helyzetekről, az időjárásra vagy egyéb más rendkívüli helyzetre való áttérés kapcsán a pihenőidő 8 órára történő csökkentéséről. Igen, olvasom én is a törvénytervezetet, mondja is, hogy majd a következő munkanapon persze azt a többletpihenőidőt majd biztosítani kell, amit a korábbiakban elvettek úgymond a munkavállalótól, de itt igazából az alapvető probléma nem ez. Az alapvető probléma az, hogy ha egy munkaszerződés kötődik a munkaadó é s a munkavállaló között, akkor ezt írásban megteszik, és azt követően nyilván csak közös, kölcsönös megállapodás alapján változtatható meg. És ebben a munkaszerződésben meg az ehhez kapcsolódó - ha van - kollektív szerződésben mindig azok a gondolkodások e rősödnek meg és íródnak le, amelyek a munkavállaló biztonságát, az egészségének a védelmi szempontjait erősítik meg vagy kellene hogy megerősítsék, és ettől a kollektív szerződések általában a kedvezőbb eltérítés irányába mozdulnak el. Kollektív szerződése kben nem is nagyon szoktak más irányba elmozdulni. Törvényi módosításokkal szoktak más irányba, negatív irányba elmozdulni, mint ahogy önök ezt megmutatták az előbbiekben is. A második alapvető probléma ennek az egész gondolkodásnak a keretei között az, ho gy az egységes közlekedési szakszervezetekkel történő egyeztetések hogyan történtek meg vagy hogyan nem. A szakszervezetek vélekedési álláspontja alapján nyugodt lelkülettel mondhatom, hogy ez a törvénytervezet nem kerül támogatásra, nem a Parlament falai között az ellenzék részéről adott esetben vagy az ellenzék adott pártjai részéről, hanem maguknak az érdekképviseleteknek a támogatását sem bírja. Ez a törvénytervezet nem értelmezhető egyértelműen. Tudják, ennek a 12 órának a kétfelé bontása, annak a 12 órának 9 és 3 órára történő bontása közötti időszaknak a pihenőidőként való beszámítása, a készenléti pótlékok megvonása, mert ez erről szól, ez becstelen dolog. Ez tisztességtelen dolog ezekkel a munkavállalókal szemben. Tudják, az is tisztességtelen, hog y úgy kívánják meg ezt a rendelkezésre állást, hogy közben nyilvánvaló, hogy ezek az emberek, ezek a munkavállalók effektív módon valójában pihenésre szinte egy percet sem tudnak fordítani. Hazamenni nem tudnak, mert egy óra oda, egy óra vissza; milyen pih enésről beszélünk? Még annak a kockázata is megvan, ha elindul, hogy nem ér vissza. Nonszensz! Nonszensz, amit kitalálnak csak azért, hogy kevesebb pénzt fizessenek az emberek kezébe. Megdöbbentő! Az is elfogadhatatlan, hogy egy adott napon, egy adott munk anapon többször kelljen a munkát felvenni. Az Mt. alaprendelkezéseivel ütközik a dolog. Nyilván vannak extrém esetek, de önök nem extrém esetre vonatkozó szabályozást tesznek, hanem olyat, ami gyakorlatilag generálisan kihat ennek a szférának az életére és az itt dolgozók életére. Mese nincs, a pihenőidő attól pihenőidő, hogy egyrészt egybefüggő és mértékadó nagyságú. Mint mondtam, ennek a biztosítása már csak azért is elengedhetetlen, mert ha ez nem történik meg, akkor óriási kockázatokkal kell számolni és nemcsak a munkavállalót ért esetleges sérülések vonatkozásában, hanem azokat az embereket érintően is, akikért ő felel, akikért ő felelősséget vállal. Elnök úr, majd folytatom a következőkben. Köszönöm szépen. ELNÖK :
