Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 22. szerda (201. szám) - A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
283 szabályozás betartása remélhetőleg nem fog gondot okozni és jelentős többletterhet jelenteni a szolgáltatók számára. Annak érdekében, hogy az átállás zökkenőmentesen történhessen meg, a törvényjavaslat megfelelő felkészülési időt kíván hag yni az átállásra, hiszen az előterjesztés értelmében az új szabályozás csak 2018. január 1jével lép életbe. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel az általam elmondottakból is jól látható, hogy a javasolt szabályozás egyértelműen az autóbuszos személyszállítás biztonságának növelését szolgálja, megteremtve az európai uniós jogharmonizációhoz szükséges szabályozási környezetet is, ezért tisztelettel arra kérem önöket, hogy a vita lefolytatását követően szavazataikkal támogassák az előttünk lévő előterjesztés elfo gadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Gúr Nándor képviselő úr. Parancsoljon! GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm s zépen, elnök úr. (Miközben feltűzi a mikrofonját:) Csak két részletben van a mikrofonom; szerkesztek egyet, elnézését kérem. Megoldottam a kérdést. ELNÖK : Megoldódott. Bízzunk benne, hogy kitart a végéig. GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Ig yekszem, igyekszem mozdulatlan állapotban végezni a munkámat. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Witzmann Mihály szavait hallgatva egy kicsit máshonnan kezdem, mint ahonnan kezdeni akartam. És szeretném felvillantani azt, hogy tal án miért is van képviselőtársam tévedésben e tekintetben, mármint amit elmondott a korábbiakban. És utána rátérek nyilván arra a részére, ami a legfontosabb a törvényjavaslatnak. Azok a dolgozók, akik olyan munkatevékenységet végeznek, amely nemcsak a sajá t életükre, hanem mások életére is mértékadó kihatással van, nyilvánvaló, hogy olyan munkakörülmények közepette kell hogy megtegyék mindezt, ami nem veszélyeztet másokat, még annak az esélyét is elkerüli. Mondja képviselőtársam, hogy ennek a törvényjavasla tnak a beltartalma gyakorlatilag erősíti azt, hogy ezek a munkatevékenységeket végző emberek kipihent állapotban végezhessék a munkafeladatukat. Engedje meg, elnök úr, képviselőtársam, hogy - természetesen a témához szorosan ragaszkodva - mondjak egy esetl eges példát a dologhoz illesztetten. Egy buszvezető, aki mondjuk 1030 kilométerre lakik a szolgálati helyétől, ahol a munkát fel kell vennie, az a buszvezető, ha egy viszonylag korán műszakba lépéssel párosítható, mondjuk, reggel 5 órakor műszakba kell ál lnia, és hát sok ilyen van, tudjuk, és az sem egy extrém helyzet, hogy 1030 kilométerre van a szolgálati helyétől a lakhelye, az a munkavállaló reggel fél 4kor biztos, hogy fel kell hogy keljen. Az első félórája azzal telik, hogy saját magát helyzetbe ho zza, majd a következő háromnegyedegy órája meg azzal telik, hogy a lakhelyétől eljusson valamilyen formában a szolgálati helyéhez, ahol a munkát fel tudja venni. Reggel 5 óra, műszakba áll, reggel 5 órától a műszakcsúcs egyik része majd elindul ott 7 óra környékén. Mondjuk, dolgozik 11 óráig. Akkor lecseng a délelőtti csúcs, 6 órát dolgozott. E szerint a törvényjavaslat szerint utána azt mondják neki, hogy 3 óra pihenőidő, nem készenléti, nem, pihenőidő, mert a készenlétire fizetni kellene; 3 óra pihenőidő . Délután 2 órára elérkeztünk. Majd utána azt mondják neki, hogy akkor most újra műszakba állsz, jön a délutáni csúcs, műszakba állsz újra egy 6 órás időintervallumra maximum, ugye, hogy 12 óránál többet ne dolgozzon. Akkor
