Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 15. hétfő (222. szám) - Az egyes külügyi igazgatási tárgyú törvények, valamint a tartós külszolgálat ellátásához kapcsolódó egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - CSENGER-ZALÁN ZSOLT, a Külügyi bizottság előadója:
2555 államtitkár úr jelzi, a végén kíván felszólalni. Akkor a végén összesen 10 perc áll a rendelkezésére államtitkár úrnak. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót CsengerZalán Zsolt képviselő úrnak, a Külügyi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. CSENGERZALÁN ZSOLT, a Külügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános vitájában már beszéltünk arról, hogy a módosítás mindenekel őtt a kihelyezettek családjai szociális biztonságának további erősítését szolgálja. Akkor Mesterházy képviselőtársam azt mondta, hogy ez egy jó törvény, de nem elég átfogó; Bana Tibor képviselőtársunk pedig felrótta, hogy a kormány a magyar diplomatákon ak ar spórolni. Nos, ha vetünk egy pillantást a jövő évi költségvetés tervezetének a Külgazdasági és Külügyminisztériumról szóló fejezetére, akkor azt látjuk, hogy a külképviseleteken a személyi juttatásokra fordítható összeg az ideinek 180 százaléka; ezt én spórolásnak semmiképpen sem nevezném. A Jobbik azt is javasolta, hogy a diplomataálláshelyekre minden esetben nyilvános pályázatot kelljen kiírni. Mi ezt nem tudjuk támogatni, hiszen a külszolgálat ellátását elsősorban a minisztériumon belülről kell megol dani. Annak kimondása, hogy minden egyes pályázatot mindenki számára elérhetővé kell tenni, azt jelentené, hogy a minisztérium dolgozóinak felkészültségét semmibe vesszük. Ugyanakkor azzal viszont egyetértünk, hogy abban az esetben, ha az adott szolgálati helyet belülről nem sikerül feltölteni, akkor nyilvános pályázatot lehessen kiírni. Erre elsősorban azoknál a beosztásoknál lehet szükség, amelyek speciális felkészültséget kívánnak, mint amilyen például a külgazdasági vagy az agrárattasé. A jogtechnikai k érdéseken túl az eredeti törvényjavaslathoz képest három jelentősebb módosítást javasolunk. Először: a jövőben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének és elnökhelyettesének is jár a diplomataútlevél, hiszen akár például a Nemzeti Adatvédelmi és I nformációszabadság Hatóság, amely korábbi kiegészítéssel került be a jogosultak sorába, ez a hatóság is széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Másodszor: bekerült a szövegbe egy pontosítás, amelynek megfelelően, amennyiben valaki külszolg álata során egyszerre több adminisztratív, technikai munkakört lát el, akkor a két feladathoz járó fizetés közül a magasabbat kaphassa, illetve még annál is néhány százalékkal többet. A harmadik, ahogy itt már szóba került, a Hungary Helps programra vonatk ozik, és mivel ez túlmutat a törvényjavaslaton, néhány szót még engedjenek meg képviselőtársaim ezzel kapcsolatban. A magyar kormánynak meggyőződése, hogy a bevándorlás okait a helyszínen kell kezelni, vagyis nem a bevándorlókat, vagy úgy is fogalmazhatunk , hogy a problémát kell Európába behozni, hanem a segítséget kell a helyszínre, a válságövezetbe vinni. Az ellenzék sokszor hajlamos megfeledkezni arról, hogy Magyarország a határvédelmen túl, ami a schengeni szabályok szerint alapvető kötelességünk, számo s erőfeszítést tesz ennek érdekében. Mindenekelőtt mintegy 150 katonával járulunk hozzá az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni harchoz, és Afganisztánban is jelen vagyunk 100 fővel, pénzbeli felajánlásaink összege meghaladja a 30 millió eurót. Brüssze l 1300 bevándorlót akar ránk kényszeríteni, miközben mi a Stipendium Hungaricum program keretében 3000, azaz háromezer ösztöndíjast fogadunk, akiknek 60 százaléka muszlim országokból érkezik. A magyar állam finanszírozza a képzésüket, a szállásukat, de még a vízumukat és a biztosításukat is, ez mintegy 45 millió euróba kerül. Aki tehát azt mondja, hogy Magyarország nem segít, annak a tájékozottsága meglehetősen megkérdőjelezhető. (17.40) Tisztelt Képviselőtársaim! A Külügyi bizottság ülésén senki sem szavaz ott a törvényjavaslat ellen. Áttekintve a fenti aggályokat, úgy gondolom, minden reményünk megvan arra, hogy ez a végszavazáson is hasonlóképpen történik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
