Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 21. kedd (200. szám) - A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): - ELNÖK: - CZERVÁN GYÖRGY földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
242 (18.30) A Jobbik képviseletében Magyar Zoltán képviselő úr alapvetően a támogatását fejtette ki. Való igaz, mindent kor ábban is meg lehetett volna. Annak, hogy most értünk el idáig, alapvetően az az oka, hogy lépésről lépésre haladunk előre. Mióta bevezettük a rendszert, és ahogy mondtam, az Európai Unióban meglehetősen egyedi a magyar modell, minden évben idehoztuk a parl ament elé, és minden évben hasonló konszenzussal valamilyen pozitív változtatást eszközöltünk a gyakorlati, a terepről jövő tapasztalatok alapján, mert itt a hozzászólásokból azért érződött, hogy nem bölcsészek tették a javaslatokat - nem megbántva őket , hanem gyakorlatilag a terephez, a vidékhez, a mezőgazdasághoz közel élők képviselők mondták el a véleményeiket. Ez az egyik dolog. A másik pedig: ennél nagyobb lépést azért nem tudtunk tenni, például az ágazati szintű szabályozást azért nem lehetett ideho zni, mert először azért az alapban föl kellett halmozódnia a pénznek. Tehát ha meg kinyomunk mindent, akkor utána meg az a baj, hogyha egymás után következő három évben vannak extrém károk. A népvándorlás okozta károkkal kapcsolatosan én úgy emlékszem, hog y történt döntés egy FMrendelettel, egy de minimis keret terhére történő átalánytámogatást adtunk a termelőknek. Most fejből nem tudom az összes számot elmondani, de nagyon szívesen, hogyha igény van rá, ezt el tudom juttatni. Tehát akik bejelentették az önkormányzatnál vagy ott helyben a falugazdásznál vagy a kamarán keresztül, tehát ezek a termelők kaptak egy átalánykompenzációt. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy itt kárenyhítésről beszélünk, kárenyhítési törvényről. Ezt nem szabad ö sszekeverni a kártalanítással. Tehát már a nevében is benne van, és az uniós szabályoknál is eleve 80 százalék a maximum, ami tovább csökken, hogyha nincs biztosítási szerződése, akkor a felére csökken. Tehát vannak sajnos ilyen korlátok, de még egyszer mo ndom, hogy az Unióban még mindig a miénk az egyik legjobb rendszer. Itt is elhangzott a jövedelemstabilizációs alap, arról már beszéltem. Sallai képviselő úr már nincs itt; nem közvetlenül a kárenyhítési törvény módosításával kapcsolatos gondolatokat fejte tt ki. Mi lesz majd 2020 után? Az a helyzet, hogy bárki bármit mond, magamat is beleértve, az még csak találgatás. 2017 végén jön elő a Bizottság a javaslattal, ’18ban valamikor év elején tisztázódik majd a büdzsé körvonala. Nyilvánvaló, hogy lehet vélelm ezni bizonyos dolgokat, hogy mi változik és mi nem változik. Nekem az a véleményem, hogy a közös agrárpolitika - és ez Magyarországnak jó hír, és nemcsak az agrárosoknak, hanem szerintem mindenkinek - fenn fog maradni, de nyilván lesznek változások. Eleve a büdzsénél számolni kell az Egyesült Királyság, a második legnagyobb nettó befizető kilépésével, számolni kell egyéb társadalmi kihívásokkal - most az uniós büdzséről beszélek , amit valakinek fizetni kell, gondolok itt a migrációra. Mindegy, hogy uniós szinten vagy tagállami szinten, de az pénzbe fog kerülni, és ebből következik, hogyha az uniós büdzsé csökken, erre már voltak igények az előző KAPreform kapcsán is, nyilván a befizető országok csökkenteni akarják a befizetést, ez az ő szempontjukból érth ető is, de Magyarország, mint az egyik legnagyobb nettó haszonélvezője, és főleg a közös agrárpolitikán keresztül jön az uniós támogatási forrásaink közel 40 százaléka, tehát nekünk érdekünk. Nekünk az lenne az érdekünk, ha a status quo fennmaradna. Hogy e nnek mennyi a realitása, az egy más dolog, majd a viták során nyilván harcolunk ezért. Az is biztos - és ez jó hír talán Sallai képviselő úrnak, de talán másoknak is , hogy annak az ára, hogy a közös agrárpolitika folytatódjon, tehát hogy legyenek, maradj anak valamilyen szinten agrár- és vidékfejlesztési támogatások, ami egyébként, még egyszer mondom, nemcsak az agrárosoknak jó, hanem mindenkinek, minden egyes magyar állampolgárnak, hiszen valamennyien élelmiszerfogyasztók vagyunk, és ezen támogatások nél kül az élelmiszerárak relatíve még magasabbak lennének, mint most; tehát én úgy gondolom, hogy ennek az ára az lesz, hogy a környezetvédelmi, a fenntarthatósági szempontok tovább fognak erősödni. De majd ezt meglátjuk. Az öntözéssel kapcsolatosan egy 50 mi lliárdos EMVAforrás az, ami rendelkezésre áll. Kétségtelen, hogy a feltételrendszerén célszerű lenne módosítani. Én úgy tudom, hogy van is ilyen
