Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 4. csütörtök (219. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2316 vélemény ütközik, annyiféle állítás f ogalmazódhat meg, de nyilvánvalóan nem egy végleges megoldásként akarjuk kezelni. Ami a sajátos nevelési igényű gyerekekre vonatkozó részt illeti, csak utalni szeretnék arra, hogy a jelenleg hatályos törvényben is vannak olyan esetek feltüntetve, olyan kit ételek, amelyek lehetővé teszik, hogy nem gyógypedagógus is foglalkozzon velük. Tehát a most hatályosban is van ilyen. Úgyhogy itt nem valami ördögtől való dologról van szó, félreértés ne essék. Érdekes módon, ami most hatályban van, valahogy eddig senkine k nem bántotta az érzékenységét, vagy hogy van ez? Csak jelzem, hogy ez egy problémamegoldásra irányuló pontosítás, módosítás, és nem valamiféle új dolog, világtól elrugaszkodott javaslat kíván lenni. Szabó Szabolcs képviselő úr azon problémázik, hogy mi k öze van a kancellárnak a pedagógustovábbképzéshez. Szeretném jelezni, hogy a tanárképző központok az egyetemeken a pedagógusképzésnek a szakmai koordinálásáért felelnek, a pedagógustovábbképzés az egy teljesen más műfaj. (20.50) Nyilván a képviselő úr ez t nem tudja, hiszen bevallotta, hogy ő nem tanárember. Nos, a pedagógustovábbképzés első körben, akármilyen hihetetlen, menedzsmentfeladat, menedzsmenti munka: össze kell szervezni különböző iskolákból, ki hogy jön, utazás, annak a költségtérítése, jelent eni kell az Oktatási Hivatalnak, nyilvántartást vezetni, egy csomó ilyen természetű dolog; ez egy adminisztratív apparátus létét feltételezi, pénzügyi vonzatai vannak. A szakmai képzés szintén többrétű továbbképzés, a szaktárgyak esetében pedig értelemszer űen az adott intézmény szakmailag felelős tanszéke jön képbe. Ha az ön esetét vesszük, akkor a geográfusképzésnél egy geográfus kell, egy matematikusnál egy matematikus, egy nyelvtanárnál meg egy nyelvtanár, a nyelvi tanszék. De hogy módszertanilag is tová bbképzés lehessen, azt pedig ki kell vinni iskolákba jó gyakorlatok és sok minden formájában. Tehát láthatóan nagyon sok mindent kell összeszervezni, ez tényleg egy olyan menedzsmenti feladat. Hogy ezt könnyű legyen megérteni: ma, jelenleg meg az elmúlt id őszakban több száz magáncég volt a piacon, ebből éltek; nem a magáncégek adták a szakmai tudást hozzá, a magáncégek megszervezték a továbbképzéshez a szakmai tudást, megvették egyetemektől, egyéb helyekről a hozzáértő szakembereket, de ők menedzselték. Itt lényegében, amikor a kancellárnak igazgatási jellegű koordinációs feladatokat szabna meg a törvény, azt mondja ki, hogy ezt a menedzselési feladatkört az egyetem a maga professzionális igazgatási rendszerén keresztül bonyolítsa le, és természetesen a szak mai részét pedig hozzá kell tenni a karok részéről. Csak úgy zárójelben megjegyzem egyébként, hogy a tanárképző központok is, amelyek, még egyszer mondom, kifejezetten a pedagógusképzésért felelnek, csak koordinatív funkciót látnak el. Ez abszolút szakmai, maximum annyi igazgatási része van, hogy melyik iskolába küldjék ki gyakorolni a pedagógusjelöltet, de azoknak például nincs hallgatója és nincs oktatója. Oktatója, hallgatója a karoknak van a felsőoktatási intézményekben. Úgyhogy ez magyarázza, ilyen egy szerű oka van, nem kell ebben valami titkos összeesküvést látni meg egyetemi autonómiacsorbítást, és az ördög tudja, mi mindent, mert azt tudom, hogy erre egyébként hajlamosak, csak azért a tények mégiscsak makacs dolgok, erről szó sincsen. Úgyhogy azt gon dolom, ebből a szempontból azért az előterjesztés jó. Amit én kifejezetten üdvözlendőnek tartok, az az, amire sajnos egy komoly tragédia kellett hogy rávilágítson. Most van először szabályozva és kimondva igazából az, hogy mi minősül iskolai kirándulásnak és külföldi iskolai kirándulásnak, mert eddig - tisztelet a kivételnek, de ne áruljunk zsákbamacskát - a legtöbb szülő azt gondolta, ha elmennek egy olyan sítáborba, amit az iskola néhány tanára megszervez, az iskolai jellegű kirándulás lesz, vagy az iskol a áll mögötte, és közben nem ez a helyzet. Itt egyértelműen definiálva van, hogy mi az, ami ennek minősül, és ami nincs itt definiálva, az nem minősül ennek, az nem fog ennek számítani, és szerintem ez rendben van; mint ahogyan az is rendben van, hogy a felelősség kérdésére vonatkozóan is vannak szabályok. Én a magam részéről ezt
