Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 21. kedd (200. szám) - A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
232 Nem tudom, C zerván államtitkár úr emlékszike arra, hogy életünkben mikor találkoztunk először: 2014nek a legelején Túrkevén, a Nótás vendéglőbe jött kampányolni Fazekas Sándorral, és ott akkor azt ígérte, hogy azért kell újraválasztani a Fideszt (Közbeszólások a Job bik soraiból.) , azért kell újraválasztani a Fideszt, mert majd az öntözési rendszerek kiépítésére mennyi borzasztó forrásokat használ fel, és mekkora előrelépéseket csinál, hogy az EUs átlaghoz közelítsük, mondjuk, a magyarországi öntözhető ültetvényeket. Ez ’14 legelején volt, akkor még csak a rémálmaimban szerepelt, hogy egyszer itt fogunk vitázni. Gyakorlatilag mi történt azóta? Azt lehet látni, hogy ugyanaz a folyamat, amit Medgyessyék, Gyurcsányék, Bajnai Gordon elszabotált, azt elszabotálja az Orbánkormány is, ugyanis az, amiről leginkább beszélünk - és szerintem ez sokkal izgalmasabb, mint maguk a kárenyhítési támogatásokkal kapcsolatos részletszabályok , hogy a klímaváltozásnak a hatásai és a Kárpátmedencének a földrajzi, klimatikus viszonyai hog yan alakulnak, ez ügyben azt kell megnézni, hogy ezek szolgáljáke bármilyen mértékben a felkészülést ezekre a változásokra - márpedig a legnagyobb probléma az, hogy véleményem szerint nem. Ez a rendszer, amit most kiépítenek, addig működőképes, ameddig az Európai Unió forrásokkal tudja biztosítani a működőképességét, és magát a kárenyhítési rendszert fenn tudja tartani. De újból kérdezem: mi lesz 2020 után? Önöknek meglenne a lehetősége, gyakorlatilag korlátlan hatalma arra, hogy olyan modelleket és olyan tájgazdálkodási modelleket építsenek ki, amelyeknél az ilyen jellegű kitettségnek a mértéke csökkenthető. Nyilván nem a jégkárra gondolok, ami csökkenthető, mert azt nem tudja csökkenteni még a Fidesz sem, de alapvetően azért, mondjuk, a szárazságnak kitet t területek egy része megoldható lenne. A Tiszán, nem tudom, azt mondják, hogy a 70es években volt ugyanekkora jégár, mint ami most leúszott, egy hatalmas árvízen vagyunk túl, és gyakorlatilag arról beszélünk, hogy a hatalmas víz levezetésére mennyi energ iát használt el Magyarország, hogy ez a víz mielőbb lemenjen. Nyáron, nem telik el egypár hónap, arról fogunk beszélni, hogy szerte az Alföldön, a Tisza vízgyűjtő területén milyen aszály van, és mennyire szükség lenne a vízre. A mai napig nem történt semmi lyen lépés annak érdekében, olyan vízmegtartó rendszerekre - és nem jobbikos gátakra gondolok keresztbe a folyókon, szó sincs róla (Derültség a Jobbik soraiban.) , olyan holtági rehabilitációs tájgazdálkodási modellekre gondolok, amelyeknek a kidolgozását a Vásárhelyiterv továbbfejlesztése kapcsán már a legelső Orbánkabinet elkezdte, azok hol tartanak? Miért nem történtek meg azok a lépések, hogy akár holtági rehabilitációval, akár vízszabályozási eszközökkel, akár a Vásárhelyiterv továbbfejlesztésével megtörténjen annak az infrastruktúrának a kiépítése - és lopni ebből is lehet (Derültség a Jobbik soraiban.) , tehát néha a lopás közben lehetne hasznosat is csinálni, ez is ér annyit, tehát itt is jó sok földet kell mozgatni, lehet kiépíteni műtárgyakat , tehát miért nem történt meg ennek a hátterének a kiépítése? Mikor a szárazsággal és a klímavédelemmel kapcsolatos kitettségről beszélünk, a DunaTisza közének a vízellátási problémáit miért nem lehet megoldani? (17.50) Mitől van az, hogy azzal a vízzel, a miért a KözelKeleten minden további nélkül háborút vívnak, a mi gazdálkodási stratégiánk az, hogy napi szinten hogy engedjünk ki az országból több vizet, mint amennyi beérkezik. Amikor erről beszélünk, valamint a kárenyhítési rendszerről és a kitettségről , akkor erről kell konkrétan beszélni. Újból felteszem a kérdést: mi lesz 2020 után? A közös agrárpolitika átalakításáról Czerván államtitkár úr minden bizonnyal többet tud, mint én, arról, hogy hol tartanak jelenleg a folyamatok. Amiket az Európai Unió va gy a Bizottság részéről lehet hallani, azok nem túl szívderítőek, hiszen nem lehet tudni, hogy az agrártámogatási rendszer ebben a formában lesze még valaha az Európai Unióban, ami most van. Márpedig az összes olyan mezőgazdasági termelő, aki a támogatási rendszerektől lesz függő, az tönkre fog menni. Amikor Földi képviselőtársam felszólalását hallgattam, aki elmondta, hogy biztosítani kell a termelőknek a támogatást pont a kitettség miatt, akkor felmerül a kérdés, hogy lesz ez majd fenntartható. Miért jó az, hogy arra ösztönzünk embereket a mai napig, hogy tómedreket szántsanak
