Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 4. csütörtök (219. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2307 hogy ez a helyzet kialakult. Ugyanakkor, ha 2010 előtt már látszott ez a helyzet, akkor 2017re bizony már várhatóak lennének olyan eredmények, amelyek legalább a hallgatói létszámok tekintetében megmutatkoznak, és előrevetítik, hogy a következő években az okban a tantárgyakban vagy akár a gyógypedagógusok esetében növekvő létszámról lehet beszélni a felsőoktatási intézményekben. Csakhogy erről nem tudunk beszélni. Ha 2010 előtt már látták, hogy ez a helyzet be fog állni, akkor hét év alatt igenis már lehete tt volna eredményeket elérni. De nem! A pályaelhagyók száma növekszik, és már Budapesten is, sőt elitiskoláknak tekinthető helyeken is megjelent a pedagógushiány problémaként, már nemcsak a klasszikus természettudományos területen vagy akár a gyógypedagógi a területén, hanem a tanítók esetében is. Míg néhány éve akár egy tanítói álláshelyre akár több tucat jelentkező beadta a pályázatát, addig ma már vannak olyan helyek, ahová senki nem jelentkezik. Itt kell beszélni ennek a helyzetnek a kapcsán az életpálya modellről is. Mert nyilván annak, hogy pedagógushiány van, vannak szakmai indokai, hogy mennyire vonzó szakmailag a fiataloknak az, hogy pedagógusok legyenek, és van egy költségvetési része is, mennyire vonzó, mennyire nyújt biztonságot, tisztességes megél hetést a pedagógusbér. Nem elvitatva azokat az eredményeket, amelyeket ezen a területen ténylegesen megtettek, azért az egy nagyon jelentős körülmény, hogy a minimálbértől elválasztották a pedagógusok bérének emelkedését. Az eredeti tervek szerint minden é v januárjában a minimálbér emelésével együtt egy értékállóságot biztosítottak volna a pedagógusok bérének. Így a minimálbérhez képest megtartotta volna azt a majdnem kétszeres értéket a kezdő pedagógusok bére, amit az életpályamodell bevezetésekor majdhogy nem elért. Csak mivel a minimálbérhez nem kötötték, mára olyan mértékben csökkent az olló a minimálbér és a pedagógusfizetések között, hogy körülbelül 1,31,4szerese a minimálbérnek a kezdő pedagógusok bére. És ha azt is hozzávesszük, hogy a szakmunkásmi nimálbérhez képest egy kezdő pedagógus nettó 14 ezer forinttal keres többet, akkor ez egy olyan adat, az előzőekkel kiegészítve, ami jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy pedagógushiány van és lesz is a későbbiekben. Nem elvitatva megint azt a szükségl etet, hogy a minimálbér emelése indokolt, a szakmunkásminimálbér bevezetése, emelése indokolt, ugyanakkor látni kell, hogy a pedagógusbérek a minimálbérhez képest nem értékállóak, az eredményezi ezt a helyzetet. A különböző szakmai szervezeteknek vagy aká r konkrétan a pedagógusszakszervezet tiltakozásaival kapcsolatban úgy látom, egyrészt mindannyiunknak örülnünk kellene, ha minél több pedagógusszervezet részt vesz az oktatási törvények véleményezésében, akkor is egyébként, ha radikális véleményt fogalmaz nak meg. Semmiképp sem szeretném azt, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar, amelynek egy szakmai egyeztető testület funkcióját kellene betöltenie, illetve egy szakszervezet, amelynek egy munkavállalói érdekképviseleti funkciót kellene betöltenie, ezek szerepét egy mással összekeverjük, nem vitatva el a jogát a Pedagógus Karnak akár attól, hogy munkavállalói érdekképviseleti kérdésekben is megszólaljon, ha az oktatási ágazatról van szó, és a szakszervezetnek sem elvitatva a jogát, hogy szakmai kérdésekben megnyilvánu ljon. Az a megoldás, amit a törvényjavaslat tartalmaz a pedagógushiány kezelésére, szerintem átmenetileg elfogadható. Elfogadható az, hogy azokon a területeken, ahol egyébként nem tudják a hiány miatt szakos tanárral vagy gyógypedagógussal megoldani az okt atást, ott, ha erre van affinitása és lehetősége más tanároknak, akkor bevonjuk őket és az ellátást, ha csonkán is, de biztosítsuk. Az a probléma, hogy a helyzet hosszú távú megoldására semmilyen intézkedést nem tartalmaz ez a javaslat. Akkor lehetne szeri ntem érdemben elfogadni azt, hogy most átmenetileg javítsunk a helyzeten azzal, hogy ezeket a könnyítéseket megtesszük, ha látnánk azt a stratégiát, hogy a kormányzat a pedagógushiányt hogyan fogja enyhíteni. Hogyan fog érdemben megoldó dni az a helyzet, ami az elmúlt időszakok, nem mondok sem évszámokat, sem konkrét idősávokat, az elmúlt időszakok döntései következében előállt? De mivel
