Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 4. csütörtök (219. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a gyermekvédelem rendszerének megerősítése érdekében történő, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP): - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK: - CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2279 gondoljuk, hogy ezen a rendszer en keresztül oda fog érni a segítség. Intézmények olyan helyen is vannak, bentlakásos intézmény, ahol nincs utcai szociális munka, de a jelzés bejön. (Vágó Sebestyén: De hogy kerül a hajléktalanotthonba?) Hogy kerül a hajléktalanotthonba? Oda úgy kerül, ez t nem mondtam az elején, bocsánat, hogy fokozatosság van ebben az ügyben. Ez azt jelenti, hogy először a hajléktalanellátó intézménynek kell vele foglalkoznia, és addig nem engedheti el a kezét , addig nem engedheti el a hajlé ktalan embernek a kezét, amíg nem talál számára; tehát ilyen nincs, hogy légüres tér, addig a hajléktalanellátó szolgálat munkatársa nem engedheti el a hajléktalan kezét, amíg nem vitte be az intézménybe. Tehát ez nem úgy van, hogy akkor vörös kód, és majd egyszer lesz neki, és akkor a diszpécserközpont fogja ezt kezelni, hogy vagy talál, vagy nem. Nem! A hajléktalanellátás munkatársai azok, akik találnak helyet. (Vágó Sebestyén: De hogy kerül oda?) Most mondtam el. Következő kérdés a vezetőkinevezéseknél a szubjektivitás. Nem kötelező figyelembe venni, de ez megint csak a feketelistához vezet vissza. Tehát azt gondoljuk, abban kell segítséget nyújtani a vezetőknek a kinevezéseknél, hogy megfelelő mennyiségű információ legyen a kinevezni szándékolt személy s zakmai előéletéről. Tehát abban egyetértek, hogy ez szubjektív, és lehet, hogy betart a munkatárs, amit említett a képviselő úr, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy minden információt meg kell adni, mert lehet, hogy egyszer csak felbukkan egy olyan inf ormáció, ami egyébként nem lett volna meg. Tehát azt gondolom, ezzel együtt vállalni kell ezt, hogy szubjektív értékelések is meg fognak jelenni. Azt, hogy alkalmasságot vizsgálni például a nevelőszülőknél, ez ma is van, hiszen a nevelőszülők esetében egy nagyon komoly feltételrendszert rögzítenek a jogszabályok. (Közbeszólás az MSZP részéről.) Nem, ez tényleg így van, a lakáskörülmények, a pszichológiai tesztek, nagyon sokféle alkalmassági teszten kell keresztülmenni. Azt azért szeretném visszautasítani, a mit képviselő asszony mondott, hogy vidéken a nevelőszülők megélhetésből vállalják ezt és nem a gyerek iránti szeretetből vagy nem a szolgálat iránti elkötelezettségből. Ez egy olyan túlzó általánosítás, amivel semmiképpen nem tudok azonosulni és nem tudok egyetérteni. Az áldozatvédelem telepítése, kérdezte képviselő asszony és képviselő úr is. Igen, ezt komolyan gondoljuk, de nem a gyermekjóléti központokhoz lesz telepítve az áldozatvédelmi team, krízisteam, hanem a tegyeszekhez, és igen, lesz többletforrá s, és lesz többletmunkatárs is. Tehát nem a jelenlegi gyermekjóléti kapacitásból és nem a jelenlegi gyermekvédelmi kapacitásból lesz ez lespórolva. Ezt komolyan gondoljuk, áldozatvédelmi intézkedés nélkül ez a csomag nem ér semmit. A következő kérdés, hogy semmi a 3,8 milliárdos korszerűsítési program. Azért nemcsak ez a 3,8 milliárd forint van, hanem gondoljunk a kiváltási programra, ami 77 milliárd, gondoljunk a TIOPokra a korábbi programból, gondoljunk arra, hogy a TOPokban is van korszerűsítés, gondol junk a KEHOPra. Csak 2015ben az állami fenntartású intézményekben 7,2 milliárd forintnyi KEHOPfejlesztés történt meg, ez energetikai korszerűsítés. Tehát egyáltalán nem csak ez az egy forrás van, számos más forrás van az intézményhálózat korszerűsítésér e, de egyetértünk, ezt folyamatosan meg kell tenni. (18.00) Szél Bernadett képviselő asszony utalt arra, hogy - képzésről beszéltem, átképzésről beszéltem, bérről beszéltem, módszertanról beszéltem , hogy együttműködés lesze a jelzőrendszerben. Igen. Azt gondolom, ez egy alapvető kérdés. Mi azt látjuk, hogy a jelzőrendszerben történő együttműködés az alfa és az ómega ebben a kérdésben, ha meg tudjuk erősíteni minden eszközzel; és ősszel az egészségügyi törvény, most pedig a köznevelési törvény módosítása is ebbe az irányba hat. Minden jelzés arra utal, hogy ez megfelelő eszköz arra, hogy tudjuk az együttműködésben kötelezett szakembereknek a jelzését nem kikényszeríteni, de hogy komolyan vegyék, hogy nekik ebben feladatuk van, és következménye van és követ kezménye legyen, ha nem jelez, hogy igenis bántalmazás az is, ha nem jelez valaki. Az is felér egy fizikai bántalmazással. Tehát azt gondoljuk, hogy az együttműködési kötelezettséget nagyon komolyan kell venni, és minden eszközzel kell szorgalmazni.
