Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 3. szerda (218. szám) - Az élelmiszerlánccal kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2109 Ugye, államtitkár úr, még a Fogyasztóvédelmi b izottságban kezdtünk el munkálkodni 2010ben, akkor ugyanis volt külön Fogyasztóvédelmi bizottsága ennek az Országgyűlésnek, ezt később beintegrálták a Gazdasági bizottságba, azóta nyilvánvaló módon a terület a jelentőségét elvesztette, legalábbis a kormán yzat szemében, és azt látjuk, hogy az élelmiszerbotrányok tekintetében, bár a kormány is próbál tematizálni, nem is olyan régen a nyugati piacokon és a magyar piacon ugyanolyan márkanévvel, de különböző minőségben fellelhető termékek kapcsán, azt látjuk, h ogy ezzel párhuzamosan a fogyasztóvédelmi intézményrendszer nem erősödött. Itt a gumibot, gázspray kérdésénél nyilván felmerül, hogyha annyira rázós razziára kerül sor, akkor bizony miért nem hívnak rendőrt, vagy miért nem értesítik azokat a szerveket, aki k amúgy is ki vannak erre képezve. Tehát talán fölöslegesnek tűnik ezzel bonyolítani a rendszert. Én nem azt mondom, hogy önmagában baj felszerelést adni eljáró személyek kezébe, azt mondom, hogy ennek akkor van értelme, ha ez hatékonysággal párosul. Amiko r nem olyan régen egy több tonna romlott vagy lejárt húst forgalmazó, mondjuk úgy, hogy vágóhíd vagy legalábbis közvetítő tekintetében lecsaptak - és egyébként ez piacokra szállított, tehát nem multicégekhez, nem az általam mindig agyonszidott multihálózat ok tagjaihoz, hanem olyan piacokra, ahol közvetlenül a vásárló lényegében ellenőrzés nélkül juthatott az élelmiszeripari szeméthez , azt mondom, hogy indokolt a beavatkozás, és majdhogynem nincs olyan keménységi foka, amit ne támogatnék. Hiszen annál nagy obb merénylet, mint egy mezőgazdasági országban, az előttünk, a családunk asztalára jutó élelmiszert elszennyezni, igen kevés van. De hát azt is látjuk, hogy az eszközrendszer sokkal jobban szélesíthető lenne. Itt az előterjesztésben előttünk van, hogy kie gészül a Nébih honlapján megtalálható lista, nyilvántartás a vállalkozásokról, az élelmiszervállalkozások tevékenységi körének és telephelyeinek listájával. Hát, nagyon sok új adatot ebből, ugye, nem nyerünk, hiszen a cégnyilvántartás is tartalmazza minde zeket az adatokat. Egy kicsit talán strukturáltabban kerül majd az érdeklődők elé, de alapvetően ennek kereskedelmi szempontból van és lehet jelentősége. Tehát az élelmiszeripari termékekkel, terményekkel kereskedők számára hozhat ez néminemű adminisztratí v könnyítést, de azért rendszerváltásként ezt ne kezeljük ezen a területen. Mint ahogy az internetes próbavásárlások esetén is, ugye, az ellenőrzést követően eddig vissza kellett adni a terméket a forgalmazónak, a jövőben ez nem lesz így. Tehát az ellenőrz ések rendszere egy kicsit költséghatékonyabbá válik, ami egyébként nem rossz dolog, de megint csak nem rendszerszintű változás. Alapvetően én támogatom azt, hogy az eljárás díja minden esetben jogsértő ügyfeleket terheljen és ne egy állami appará tust. Az állami apparátusnak a rendelkezésre álló költségvetését pedig fordítsuk a laborrendszer bővítésére vagy más értelmes célokra. De azt látjuk, hogy a pozitív lista is kozmetikai jellegű segítséget jelent. Ami engem nagyon érdekelne, és egy kérdéscu namival kell hogy előálljak, mert a válaszok hiányában nem lehet dönteni erről az előterjesztésről. Nagyon érdekelne bennünket a magyar laborrendszer összetétele, tehát hogy saját kézben milyen laborkapacitást tudunk, ismerünk. Érdekelne annak az indoklás a, hogy bizonyos feladatokat miért tart hasznosnak a kormányzat a közigazgatáson kívül megoldani. Ennek pusztán költséghatékonysági okai vannak vagy egyebek? Számomra sokkal megnyugtatóbb lenne egy állami hátterű, tulajdonú laborrendszer, ahol adott esetbe n nem azok végzik a vizsgálatokat, akiknek áttételesen a termékeit vizsgáljuk. Hiszen azért bőven merültek fel ilyen aggályok az utóbbi tíz évben. Azt mondom, hogyha egy kicsit többet fordítunk egy állami hátterű szisztémára, de viszont kevesebb hasonló át fedést engedünk a rendszerben, akkor a piaci hasznunk több lehet a végén, és az állampolgárok biztonságérzete, sőt objektív biztonsága is javulhat. Azt is meg kell tudnunk, hogy ezen arány tehát milyen, mennyi állami laborral foglalkoznak, dolgoznak együtt , mennyi kapacitást bérelnek jelen pillanatban. És értem én, hogy ez a 705 ellenőrzés soknak tűnik egy évben, viszont ha megvizsgáljuk azt, hogy mennyi termék és milyen összetételű kerül a polcokra, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok esetben a piacokon vásá rolt, általam
