Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 3. szerda (218. szám) - A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2060 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosítá sáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormányelőterjesztés T/14684. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napir endi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr. TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A reklámadó már megalkotása óta, 2014 óta a z Európai Bizottság célkeresztjében áll, a sávosan progresszív mértékrendszernek köszönhetően ugyanis a nagy árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak magasabb mértékű reklámadót kellett fizetniük az adóalapjuk bizonyos, sávhatárokat meghaladó része után. E nnek ürügyén Brüsszel 2015ben felfüggesztette a reklámadó alkalmazhatóságát, ezért a szabályozás úgy módosult, hogy minden adóalanynak egy egységes, 5,3 százalékos adókulcsot kellett alkalmaznia az adóalapja 100 millió forintot meghaladó része után. A brü sszeli bürokratáknak azonban ez a változás sem volt elég, megalapozatlan kifogásuk tárgyává az a szabály vált, amelynek értelmében azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek a reklám közzétételéből származó nettó árbevétele nem éri el a 100 millió forintot, ne m kell reklámadót fizetniük. Noha az adóalap 100 millió forintjáig egyetlen vállalkozásnak, tehát a nagyobb árbevételű reklámközzétevőknek sem kellett adót fizetnie, a Bizottság szerint a kialakult helyzet rendkívül piactorzító hatással fenyeget, meglátásu k szerint az alacsony, akár néhány millió forint árbevételű adóalanyok azonos és összehasonlítható helyzetben vannak a tőkeerős multinacionális nagyvállalatokkal. Ennek apropóján a brüsszeli testület tavaly novemberben hozott is egy, a kormány szerint unió s jogot sértő határozatot, amelyben a magyar reklámadót olyan állami támogatásnak titulálta, amely gazdasági előnyt biztosít az alacsony árbevételű adóalanyok számára. A határozat arra kötelezte Magyarországot, hogy visszamenőleges hatállyal fizesse meg az úgymond előnyben részesített kisvállalatoknak azt az adóösszeget, amelyet azoknak nem kellett volna megfizetniük, vagy térítse vissza az adóalanyok számára az általuk eddig megfizetett adó összegét. A kormány az Európai Bíróságon jogorvoslattal élt a Bizo ttság határozata ellen, a Bizottság határozatát ugyanakkor az uniós tagságunk miatt kötelező végrehajtani, a kormány és a Bizottság közötti jogvita pedig a határozat végrehajtását illetően nem bír halasztó hatállyal. (11.30) A kormánynak az Országgyűléshez március 28án benyújtott, a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslata tehát elsődlegesen a határozat végrehajtását szolgálja. Az nem született volna meg, ha a Bizottság nem hoz e tárgyban végrehajtandó határozatot. Ti sztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűléshez T/14684. számon beterjesztett törvényjavaslat a határozat végrehajtásaként elrendeli az adóalanyok által eddig megfizetett összes reklámadó visszafizetését, az adóvisszatérítés általános szabályai szerint. A rek lámadó visszatérítésének lehetőségéről és annak feltételeiről az erre jogosultakat az állami adóhatóság külön is értesíteni fogja a törvényjavaslat alapján. A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy a korábbi adóévekre bevallott, de meg nem fizetett rek lámadót sem kell senkinek megfizetnie. További változás a bizottsági határozat végrehajtásával összefüggésben, hogy az elhatárolt veszteség 50 százalékának a 2014. évi adóalapból való levonhatóságára vonatkozó szabály hatályát veszti. Fontos kiemelni, hogy a kormány reklámadóval összefüggő célja nem változott. Továbbra is töretlen a szándéka, hogy a jelentős reklámpiaci szereplőknek kiemelt szerepet kell vállalniuk a társadalmi közös terhek viselésében, miközben a kisebb vállalkozások adminisztrációs költsé geit nem szabad növelni, mivel azok, ellentétben a Bizottság nézetével, nincsenek azonos helyzetben a reklámközzétételi tevékenységből jelentős bevételre szert tevő versenytársaikkal. Ezért a
