Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 24. hétfő (216. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP):
1855 Szer etném elmondani, hogy az említett törvényjavaslat a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma elé kerül, ott kerül megvitatásra ennek várható hatása, ezt követően a kormány elé visszakerül a törvényjavaslat, és ezután születik döntés a törvény javaslat további sorsáról. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Tállai András államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hadházy Ákos, az LMP képviselője: „ Agitprop újratöltve” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. HADHÁZY ÁKOS ( LMP ): Köszönöm szépen. Hétről hétre beszámolunk olyan esetekről, amelyek mind bizonyítják, hogy Magyarország történelmének legnagyobb bűncselekménysorozatának vagyunk tanúi, és a legm agasabb szintről irányított bűncselekménysorozatának vagyunk tanúi. Az európai uniós támogatások ellopása gyakorlatilag nem nevezhető máshogy, és egyáltalán nem túlzás. Ehhez képest nyilvánvalóan főleg kormányoldalról gyakran kapjuk azt, hogy ez azért nem lehet igaz, mert nézzük meg a közvéleménykutatásokat, most is, a választani hajlandó emberek közül, mondjuk, 5055 százalék az, amelyik a kormányra vagy pedig az ellenzékre szavazna. Nagyon sokan, bizony néha még ellenzéki politikusok, szavazók közül is a zt mondják, hogy ez a magyar mentalitásnak köszönhető. Ez magyarázza, hogyan lehet az, hogy nyíltan, a szemünk előtt lopnak, megaláznak bennünket, úgy lopnak, hogy megaláznak bennünket, és mégis ilyen közvéleménykutatásokat mérünk. Nyilvánvalóan ez nem cáf olja az első állításomat, hiszen nem következik ebből, hogy ezek a lopások ne következtek volna be. Sok magyarázatot lehetne találni, kell magyarázatot találni az ellenzéknek nyilván saját maga között is. Azonban én most nem erről beszélnék, hanem azokról a politikai módszerekről, azokról a gengszterpolitikai módszerekről, amelyekről azt hittük, hogy Magyarországon, illetve Európában a XXI. században már ezeket senki nem fogja használni. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy ma a kormányfő zseni, hogy i lyen eredményeket ilyen lopás mellett el tud érni. Én nem azt mondom, hogy zseni, és nagyon fontos mindenkinek tudni, hogy ez az ember nem zseni, hanem gátlástalanul nyúl olyan politikai eszközökhöz, amelyekhez, azt gondoltuk, a XXI. században már nem fogn ak nyúlni. Ezek közül az eszközök közül az egyik legfontosabb az agitációs propaganda. Agitprop, így hívták ezt a kommunizmusban. Szerencsémre én ebből már viszonylag keveset láttam, azonban én is láttam belőle, és én is tudok történelemkönyveket olvasni, én is tudok a szüleimtől, nagyszüleimtől történeteket hallani arról, hogy mit jelentett az agitációs propaganda, mit jelentett az agitprop, milyen gyalázatos reklámokat láttak az utcán, és milyen gyalázatos híradókat láthattak a tévében, hallhattak a rádió ban. Ugyanúgy, mint ma, akkor is Moszkvától vártuk a segítséget, és ezenkívül akkor is elmondták, hogy milyen nagyon jól áll az ország, milyen nagyon erősödik, mennyire boldog mindenki. Mindenki tudta akkor is, hogy hazugságok, egy darabig azonban működtek . Az agitációs propaganda, a kormánypropaganda három dolog miatt is nagyon kellemes a kormánynak, és három dolog miatt is bűn az országgal szemben. Egyrészt azért, mert az a kormánypropaganda, amit látunk, nyilvánvaló korrupció. Hiszen ha valamit fölöslege sen veszünk meg, ráadásul drágán, az nyilvánvaló korrupció. Elnézést a profán hasonlatért, de ha a kormány elhatározná, hogy minden minisztériumi vécébe arany vécékefét vesz, az teljesen egyértelmű korrupció, hiszen fölöslegesen vett egy nagyon drága dolgo t. Amikor kiírja azt a plakátokra milliárdokért, hogy Magyarország erősödik, ugyanilyen fölösleges, hiszen vagy igaz és erősödik, én nem gondolom, de akkor minek hirdetni? Ha viszont nem igaz, akkor meg pláne minek hirdetni? Az egy ellopott pénz. Ugyanezt lehet mondani az „Állítsuk meg Brüsszelt!”ről is, hiszen egy nyugateurópai város megállítása nehéz, hacsak nem arra gondoltak, hogy a pénzeket állítsuk meg, ami onnan jön.
