Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 20. csütörtök (215. szám) - A Magyarország Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya között a Budapest-Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztése, kivitelezése és finanszírozása kapcsán született Egyezmény 2. mellékletének kihirdetéséről szó... - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1813 Nos, de ne erről b eszéljünk, hanem magáról a projektről! Arról, hogy minden egyes ilyen vasúti fejlesztés valóban fontos lenne. A Jobbik ezzel teljes mértékben egyet tud érteni, hiszen gondoljunk bele abba, hogy a vasút a hőskorától kezdve milyen óriási társadalmi és gazdas ági hatást gyakorolt. Ha csak a magyar példát nézzük, az elsőként megnyitott, 1846ban átadott Pest és Vác közötti vonal körüli óriási politikai, gazdasági és társadalmi vitákra vagy épp az ezzel kapcsolatos fellendülésre utalok, hozzátéve a dualizmuskori példákat is, akkor azt kell mondanom, hogy valóban egyegy ilyen projekt, egy ilyen hatalmas beruházás adott esetben fontos is lehetne az ország szempontjából. Elutasítjuk egyébként azt a hetvenes évekből gyökerező kádárista és vidékpusztító mentalitást, a mikor tömegével zárták be Magyarországon a szárnyvonalakat. Amikor a GyurcsányKókaéra alatt mintegy félszáz vidéki mellékvonalat ért el a végzet a vidékpusztítás szégyenletes formájaként Magyarországon, akkor a Jobbik emiatt fel is emelte a hangját, heve sen tiltakoztunk ez ellen, és azóta sem értjük egyébként, hogy ha ezt akkor ellenzékben a Fidesz kifogásolta, most kormányon miért nem nyitják meg azokat a mellékvonalakat, amelyeket akkor a balliberálisok szépen bezártak. Támogatnánk az ilyen projekteket azért is, mert különféle európai uniós célkitűzések arra sarkallnak minket, és ezekkel egyébként teljes mértékben egyet tudunk érteni, hogy a szállítmányozás tekintetében térjünk át környezetkímélő, energiatakarékos és fenntarthatóbb módozatokra. Tehát a k özútról tereljük, mondjuk, a belvízi vagy éppen a kötöttpályás áruszállításra a hazai áruforgalmat. Ezzel teljes mértékben egyet tudunk érteni. Aztán hozzá kell tenni azt is, hogy Magyarország exportimport függőssége óriási. Külgazdasági kitettségünk hata lmas, és egy ilyen helyzetben lévő országnak bizony a szállítás, az árufuvarozás kardinális kérdés kell hogy legyen. Éppen ezért alapesetben minden ilyen fejlesztést támogatni tudnánk. Különösképpen azért is, mert még rengeteg olyan közlekedéspolitikai érv et fel lehetne hozni, ami erre bírna, sarkallna minket. Előbb említettem a környezetvédelmi okokat, a fenntarthatóságot, azt, hogy a magyar embereket, a jövő generációját ezzel is próbáljuk védeni és óvni. Tehát mindmind arra késztetne minket, hogy rábóli ntsunk ezekre a tervezetekre. Viszont már 2016ban, amikor az Alaptörvényt tárgyaltuk, a BudapestBelgrád vasútról szóló XXIV. törvény kapcsán elmondtam, hogy a Jobbik frakciója ezt ebben a formában nem tudja támogatni, mert valóban olyan projektnek tartju k ezt az egészet, ami teljes mértékben átláthatatlan és a gazdasági racionalitást jelen formájában teljes mértékben nélkülözi, még ha - hozzá kell tennem ezt is - a vasút kérdése nem minden esetben egyfajta vállalati gazdaságossági számításokon kell hogy a lapuljon. Nagyobb kontextusban, szélesebb összefüggésrendszerben kell nekünk ezeket a kérdéseket szemrevételezni. Ha megnézzük a magyarkínai bilaterális kapcsolatokat, akkor azt kell mondani, hogy a gazdaság, a kereskedelem tekintetében roppant nagy a fel lendülés, viszont rögtön hozzá is kell tenni, hogy a külkereskedelmi mérleg Magyarország számára roppant mód hátrányosan alakul. Ha a 2001es adatokat vesszük alapul, akkor Magyarország kivitele Kínába 32 milliárd forint volt. Kínából Magyarországra ezzel szemben majdnem 400 milliárd forintnyi áru érkezett már akkor is. Hogy ez azóta hogyan változott meg? 2015 végére ugyan a magyar kiviteli adatok szépen dinamikusan nőttek körülbelül 500 milliárd forint környéki összegre, ezzel szemben az ideirányuló kínai behozatal 1500 milliárd forintra taksálható. Tehát a kettő között egy ezermilliárd forintos óriási szakadék tátong. A fő kérdés az, hogy egy ilyen lépéssel, amit egyébként hitelből finanszírozna az ország, nem azt segítenénke elő, hogy ez a Magyarországra nézvést nagyon hátrányos külkereskedelmi egyenlegünk még tovább romoljon. Tehát ismétlem, kénytelen vagyok aláhúzni, ezermilliárd forint a hátrányunkra kimutatható külkereskedelmimérleghiányunk a Kínával való kapcsolatok terén. Azzal a Kínával, amelynek a gazdasága egyébként dübörög. Maga az 1 milliárd 400 milliós lakosság is erre predesztinálja, de a tulajdonképpen évtizedek óta megfigyelhető, éves szintén 810 százalékos növekedése is, valamint az, hogy mára a világ GDPjének 15 százalékát Kína állítja elő, Kína tartja a kezében. Ez mindmind azzal a félelemmel kell hogy eltöltsön minket, hogy ez az iszonyatos kereskedelmimérleghiány még tovább fog nőni Magyarországra nézve, ha minden így
