Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 20. csütörtök (215. szám) - Egyes állami tulajdonú ingatlanok ingyenes egyházi tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1801 Gondoljanak c sak bele, tisztelt képviselőtársaim, jelen esetben három egyház és egy szerzetesrend kap ingatlant. Miért éppen ők? Miért nincs benne? A reformáció 500. évfordulójáról beszélünk október 31ével, amely Luther Márton szimbolikus eseménye a pontjainak a várka pura kitűzése. Mindannyian tudjuk, hogy ő egy evangélikus egyháznak az alapítója. Evangélikus egyház hol marad? Miért maradt ki? Talán azért, mert némileg kritikus volt a kormányzat politikájával szemben? Mert kritikus volt. Miért maradt ki? Tetten érhető, hogy ez bizony az államnak, a kormányzatnak egy olyan cselekvése, amivel az általa kedveseknek ad, másoknak pedig nem ad, esetleg még el is vesz. Tisztelt Bóna képviselő úr a vezérszónoklatában elmondta, hogy az alkotmányban szerepel az állam és a vallási közösségek különválasztásának szükségessége. Igen; éppen ennek mond ellent ez a mostani javaslat, és annak a normativitásnak is ellentmond - a jövő héten mit fogunk tárgyalni, mely egyházakat? 27 egyház közül melyik javaslatáról fogunk egyesével tárgyalni , amelyik odamegy, és kicsit lobbizik a saját érdekében, hogy „hú, de kellene nekem ez az ingatlan”, és „akkor jól van, most akkor ezt neked adjuk”. Milyen törvényalkotás ez, képviselőtársaim? Hol van itt a normativitás? Meggyőződésünk, hogy az államnak az átvállalt állami feladatokra átlátható, normatív, szektorsemleges rendszerben kellene biztosítania a forrásokat, és a hitéleti tevékenység támogatása is egy előre meghatározott, normatív rendben kell hogy történjen, éppen a függetlenségük megőrzése érdeké ben, és ki kell zárni a rendszerből a kormányzat ad hoc döntéseitől függő elemek lehetőségét. Az egyházak részére történő vagyonátadást pedig a kárpótlásról szóló szabályozáson keresztül, annak az alapelvei szerint kell megoldani, illetve adott esetben fe lül kell vizsgálni ezt. Ha önök úgy látják, valljuk be, van rá jócskán alap, majd részletesen ki is térek rá egyes vagyonelemek kapcsán, hogy bizony van ok arra, hogy ezt az akkori kárpótlást, a kilencvenes évek elején történő kárpótlást felülvizsgáljuk, m ert számos hibája megmutatkozik. Azonban az állami vagyon elsődleges célja, hogy az állam az általa nyújtandó közszolgáltatásokhoz teremtsen megfelelő alapokat. Az állam azonban, úgy látjuk, nem foglalkozik azzal, hogy mindenki által elérhető és jó minőség ű közszolgáltatásokat hozzon létre és tartson fenn, inkább leépíti azokat, a vagyont meg osztogatja. Abban nem látunk kivetnivalót, ha a vagyon használatát az államtól átvállalt feladat ellátására vagyonkezelésbe vagy használatba kapja egyegy egyház, de a tulajdonátadás és az elidegenítési tilalom 15 évre csökkentése már veszélyezteti a nemzeti vagyon védelmét. Nyilván meg lehet vizsgálni elemenként, hogy egyegy ingatlanátadás mögött milyen konkrét okok állnak, és nyilván lehet is méltányolható és elfogad ható indokokat találni, ahogy ez a javaslatban külön szereplő Konstantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusa részére történő vagyonátadás kapcsán is felmerülhet, de meggyőződésünk, hogy minden ilyen esetben a felmerülő, jogosnak tekinthet ő igényt az annak megfelelő jogszabályi keretek között kell rendezni. Bár a Magyarországi Ortodox Exarchátus esetében az indoklás nem tartalmazza, de sejthető, hogy a vagyonjuttatás mögött éppen az elmaradt kárpótlás állhat. Ugyanis a kommunista hatalomátv ételt követően, 1949ben a magyar ortodoxia a Moszkvai Patriarchátus fennhatósága alá került, ebben semmi meglepő nincs. Ezt a döntést a Konstantinápolyi Patriarchátus vitatta, mivel a döntés szerinte nem a valós kánonjogi alapon állt, hanem a KeletEurópá ban kialakult politikai helyzet eredménye lett az, hogy a magyarországi ingatlant nem a konstantinápolyi egyház kapta meg, hanem a moszkvai. Valljuk be, nem sok alapja lett volna annak, hogy ezt a moszkvai kapja meg; lehet, hogy egy szovjeturalomról van sz ó. Tehát ennek az oka ez, és más középkeleteurópai országokban is, amelyek a szovjet érdekszférába tartoztak, ugyanez történt meg. Így hát a rendszerváltást követően jogutódlási viták álltak elő. A Magyarországi Ortodox Exarchátust, azaz a konstantinápol yi egyházat a rendszerváltás idején szervezték újra, bírósági bejegyzésére 1995. szeptember 19én került sor. Ezzel különült el a Moszkvához hű Magyar Ortodox Egyházmegye és a Konstantinápoly fennhatóságát elismerő Magyarországi Ortodox Exarchátus szerveze tileg is.
