Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 20. hétfő (199. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
19 De térjünk vissza a miniszterelnöki beszédre, hiszen mo st arról van szó! A gazdasági növekedést örömmel fogadjuk, de engedjék meg nekem, hogy elsősorban annak társadalmi hatásáról szóljak, mert örülünk az államadósság csökkentésének, az államháztartási többletnek, a külkereskedelmi többletnek, a működési tőke beáramlásának, de talán még jobban örülünk annak, hogy ennek megvan a hatása a társadalomra. Elsősorban a foglalkoztatás növekedéséről van szó, hiszen a szegénység egyes számú kockázatát jelenti a munkanélküliség, és ha csökken a munkanélküliség és nő a fo glalkoztatás, akkor nyilván az emberek jobban élnek. Itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, amit sokan nem szeretnek, a közfoglalkoztatásra. Az, hogy ma segély helyett munkabért kapnak több százezren, az eredmény. Az is eredmény, hogy egy részük, nem is jel entéktelen részük visszakerült a normál munkaerőpiacra, és ezzel családok élete került egyenesbe. Örülünk a kiskereskedelmi forgalom növekedésének, ami azt mutatja, hogy a béremeléseknek megvan a hatása. Itt megint csak hadd emeljek ki két olyan csoportot, amit mi fontosnak tartunk, az ápolók és a szociális ágazat dolgozóinak bérnövekedését, hiszen ez a két terület meglehetősen el volt maradva, és fontos az orvosok kétszer százezres bérnövekedése, de ugyanúgy fontos a nővérek bérének a növekedése is. Az éle lmiszeráfacsökkentésről is szó volt. Ez megint csak azoknak jelent komoly előrelépést, akik kisjövedelműek, hiszen amikor a szegénységről beszélünk és próbáljuk meg ezt talán az adatokra építve tárgyilagosan tenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a kisjöved elműek, a különböző társadalmi juttatásra szorulók, a hátrányos helyzetűek különösen megérzik az élelmiszerek, az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentését. Örömmel fogadtuk a turizmus fejlesztéséről szóló híreket is, és itt kéthárom mondat erejéig az olimpia kérdésére is engedjék meg, hogy rátérjek. Kétségtelenül fővárosi hatáskörről van szó, de nemzeti érdekről. Miért tartom én ezt nemzeti érdeknek? Azért, mert az országimázs szempontjából ennél jobb lehetőség nem adódik. Akkor, amikor világkiállítás tól kezdve sok mindenről lemondanak egyesek, akkor látnunk kell azt, hogy ez nem elsősorban gazdasági kérdés, bár a gazdasági hatásai is jelentősen megvannak, hanem Magyarország hírnevének, Magyarország bemutatásának, vagy ha úgy tetszik, Budapest bemutatk ozásának egy nagyon jó eszköze. (14.10) Biztos vagyok benne, hogy vannak az aláírók között jó szándékú emberek (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem hazaárulók?) , akik meg akarták ezt a kérdé st vitatni, de abban is biztos vagyok, hogy a kezdeményezők között sokan vannak, akik direkt politikai szándékkal tették ezt. Menjünk tovább! Akkor, amikor társadalmi hatásról beszélünk, akkor a családokra is gondolnunk kell, ezért a családi adókedvezményn él - amit mi, kereszténydemokraták rendkívül fontosnak tartunk, és ha hosszú évtizedekre visszatekintünk, a programunkban ott találjuk ezt - azt kell mondanunk, hogy a kétgyermekesek adókedvezményének növekedése megint csak a családok helyzetét javítja, ug yanúgy, mint a CSOK 36 ezres igénybe vevőinek száma. Fontos kérdés az, hogy az otthonteremtést hogyan segítjük elő egy olyan időszakban, amikor a devizahitelek problémája a nyakukba szakadt az embereknek, mert nemcsak a hitelcsapdából kell kisegíteni az em bereket, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy tudjanak új, tiszta lappal indulni. Szóba került többször is a miniszterelnök úr szavait követően az élhető környezet kérdése. Engedjék meg, hogy most szubjektív legyek és egy személyes élményre hadd hivatkozzam! Vá lasztókerületemhez tartozik a Börzsöny. Ez a hegység önmagában véve nagyszerű lehetőségeket kínál Budapest közelségével, egy rekreációs lehetőség. A Börzsöny hegységben az utóbbi években igen komoly fejlesztések voltak. Beleértem a kisvasutak fejlesztés ét (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ajjaj! - Felcsút?) , beleértem a turistaházak fejlesztését vagy például a kilátók építését, tehát azoknak a turistáknak, legtöbbször bakancsos turistáknak a kiszolgálását, amit az állami erdészet képviselői valósítottak meg .
