Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 20. csütörtök (215. szám) - Egyes törvényeknek a hivatalos statisztikáról szóló 2016. évi CLV. törvény végrehajtásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1792 vannak olyan mértékadó Eurostatadatsorok, amelyekkel szembesíteni szoktuk a kormányt, önök pedig rendre és jellemző módon most már kétségbe vonják ezek valóságtartalmát. Most pedig elénk tolnak egy törvényjavaslatot, ahol ezen kétségbe vont minőségben dolgozó szervezet számára szeretnének „könnyítéseket” elé rni. El kellene dönteni tehát, hogy melyik útvonal a valóságos és hogy hol mennek szembe a forgalommal, illetve hol nem. Az Eurostat adataiból derül ki az is egyébként, hogy az Unió négy leginkább leszakadt, deprimált régiója Magyarországon található, a ke leti felében, és sajnos nem változott ez a helyzet az utóbbi években sem számottevő módon. Az Unión belüli szétszakadás brutális mértékű. A Jobbik ezért is hozta elő béruniós javaslatát, hiszen látszik, hogy a jelenkori kormány hét év alatt gazdaságpolitik ai eszközeivel ezt a szakadékot, ezt az ollót nem tudta érdemben csökkenteni, sem a méretét, sem a kiterjedését, és bizony a statisztikai adatok egyébként egyértelmű módon rendelkezésre állnak és kifejező módon tálalják azt a katasztrófát, ami NyugatMagya rország és KeletMagyarország vonatkozásában kibontakozni látszik. Adott régiók között 30 évnyi eltérés fedezhető fel. Brutális eltérések ezek. Most már kétszer „elmúltnyolcévről” beszélhetünk lassan, sajnos ennyi idő alatt sem sikerült érdemben csillapíta ni ezeket a problémákat. A könnyebb adatkinyerés indoka ott is egy kicsit fals, amikor megvizsgáljuk azt, hogy a kormányzat hogy bánik a titkosításokkal, adott esetben mi az, amit felold, mi az, amit nem oldott fel, vagy mondjuk, ha csak a paksi beruházásr a gondolunk, milyen folyamatokat kíván titkosítani, titkosíttatni, mennyi időre teszi mindezt. Azt látjuk, hogy mindez mérgezheti a nemzetgazdaságot is, hiszen nagyon fontos nemzetgazdasági érdekeket fedhet el, leplezhet el. Hogy ezen törvényjavaslat menté n még két gondolatra kitérhessek, azt indokolják az utóbbi hónapok folyamatai. Egyrészt az, hogy a kormányzat rendre relatív gazdasági adatokkal áll elő, mindig az előző év hasonló időszakához viszonyít. Főleg a béremelések tekintetében lelhető fel mindez, ahol előszeretettel hangsúlyozza azt, hogy 81012 százalékkal nőttek, mondjuk, a tavalyi időszakhoz képest a bérek egyegy bizonyos ágazatban. Ugyanakkor elhallgatja azt, ami szintén a vonatkozó uniós adatsorokból egyértelműen kiviláglik, tökéletesen kid erül, hogy euróban mérve Magyarországon nőttek a legkisebb mértékben a bérek az egész régiót érintő módon. Tehát ha megnézzük azt, hogy a környező országokhoz képest is nő a lemaradásunk, akkor már érvényét veszti az a kormányzati propaganda, amelynek érte lmében 1020 vagy 30 százalékkal nőttek tavalyhoz képest egyes ágazati szinten a bérek, hiszen ez körülbelül olyasmi, mint az önök áfacsökkentési szezonális bejelentési sora, ahol a lényeg az volt, hogy a 25 százalékos áfát fölemelték - európai uniós rekor d - 27 százalékos áfára, aztán ebből a 27 százalékból egyes kis termékcsoportok tekintetében kozmetikai jellegű engedményeket tesznek. Ez a tavalyi évig egy átlagos fogyasztói kosár 67 százalékát kitevő módon jelent meg. Most még egykét termékcsoport hoz zákerült, bár álláspontom szerint így sem éri el a 10 százalékot a kedvezményezett termékek köre egy átlagos fogyasztói kosarat tekintve. Azt kell hogy mondjuk tehát, hogy ugyanez a kozmetikázás jelenik meg. Nagyon szeretném azt, hogyha elénk állna a kormá nyzat valamelyik minisztere, államtitkára, és majd arról tartana egy expozét egyszer valamely napirend kapcsán, hogy bizony euróban mérve a magyar bérek hogyan alakultak az utóbbi tíz év tekintetében regionális összevetésben. Farkas Gergely képviselőtársam volt az, aki egy kérdés során nekiszegezte a talán illetékes államtitkárnak azt, hogy az utóbbi jó sok év tekintetében, majdnem tízéves terminusról volt szó, hogy fordulhatott elő az, hogy KeletKözépEurópában átlagosan 60 százalékkal emelkedtek a bérek, Magyarországon, ha egy nagy átlagot vonunk az érintett és vizsgált évek tekintetében, akkor pedig körülbelül 16tal. Tehát olyan szakadékról beszélünk, ami feldolgozhatatlan egy kiszáradt nemzetgazdaság számára. Ezekről kellene egyébként valódi statisztik ai adatok alapján szakmai vitákat folytatni, tehát nemcsak izmusokat érintően, hanem valódi szakmai vitákat. Ehhez nagyon fontos lenne egy sokkal
