Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 19. szerda (214. szám) - A titkos információgyűjtés szabályainak az új büntetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavasla... - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1724 javaslatokhoz képest ez a törvény, ez a javaslat változást hoze. Ott, ezen az egyeztetésen - és ezt megint csak a jegyzőkönyv kedvéért, hogy itt az Országgyűlésben is hangozzék el - államtitkár úrtól és a szakértőktől egyértelműen azt a választ kaptam, hogy nem történ ik változás. Tehát ami a legfontosabb és az üzenet része, hogy a bírói engedélyhez kötött eszközök, amelyeket a büntetőeljárásban így határoztunk meg, semmilyen más eljárásban, legyen az előkészítő eljárás vagy bármilyen eljárás, az ugyanúgy bírói engedély hez kötött marad. Tehát nem lehet ezt megkerülni, nem lehet azzal megkerülni, mert talán a sajtóhíreknek ez volt a legfőbb üzenete, hogy akár egy előkészítő eljárással, vagy nem egy konkrét személlyel, konkrét gyanúsítottal szemben folytatott eljárás eseté ben akkor majd lakást, járművet átkutathatnake esetleg vagy küldeményt kifürkészhetneke, és azt a választ kaptam, hogy ha egy konkrét személy képbe kerül, akkor a bírói engedély beszerzése mindenképpen indokolt, és nemcsak hogy indokolt, hanem kötelező i s. Ezt, mondom, fontosnak tartom, hogy hangozzék el itt az Országgyűlésben, és nyilván államtitkár úr ezt meg tudja erősíteni vagy cáfolni a zárszavában. Ami még fontos pontként merült fel, és korábbi, a Jobbik által is megfogalmazott javaslatokat jelentet te, az a különböző engedélyhez vagy főleg az engedélyhez kötött eszközök esetében az alkalmazásának az időtartama, ami ebben a javaslatban is meghatározásra kerül. Most ezt részletesen nem fejteném ki, ezt mindenki ki tudja keresni; és ami számomra egyébké nt még pozitívnak mondható, az az, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a kiadott engedélyét. Ez megint egy régi kérés volt, és nem mondom azt, hogy ezt csak mi kértük vagy csak nálunk merült fel, gondolom, ezt akár az ügyvédi kamara is megfogalmazhatta vagy a szakma is, hogy miután a bíróság kiad egy engedélyt, a körülmények változhatnak, illetve annak a betartását nyilvánvalóan, illetve a felülvizsgálatát nem árt, ha bíróság végzi. Tehát ez üdvözlendő, és régi vágy volt, hogy bekerüljön a törvénybe, hiszen kv ázi kis túlzással könnyű kikerülni azt, hogy a körülményeket indokolja a hatóság, a rendőrség, amikor a bírósághoz ez az indítvány megérkezik, de utána esetleg eltérnek ettől az engedélytől, vagy később az is lehet,hogy ennek már nem fognak fennállni az in dokai, és ezután mégis alkalmazzák, és a bíróságnak korlátozottak az eszközei, hiszen már kiadta ezt az engedélyt. Tehát önmagában ez is egy üdvözlendő pont. Azt is el kell mondjam, hogy ahogy emlí tettem, az a javaslat, ami a végrehajtási törvény módosítását érinti, külön szívmelengető, hogy idekerült, és nem véletlenül került ide. Hiszen annak idején többször önálló javaslatként is benyújtottuk az Országgyűlés elé, hogy a kormányzat tegyen valamit azért, hogy sok esetben - erre egyébként több javaslat volt, hogy mit lehet tenni abban az esetben, ha az elkövetőnek van lefoglalható vagyontárgya, de a bűnügyi költségek elég tetemesek, és a bűnügyi költségekre az állam elviszi az egész vagyont, akkor tu lajdonképpen a sértettnek nem jut semmi; a sértettnek vagy a túlélő hozzátartozóinak. És ebben az esetben még a miniszter sem adhatott a korábbi, illetve még hatályos szabályozás alapján semmiféle engedélyt vagy méltányosságot a miniszter sem és senki nem tudott gyakorolni, hogy a kielégítési sorrend megcserélésre kerüljön. Akár egy egyedi ügyben sem, és nyilvánvalóan a törvények teljesen egyértelműek voltak, hogy először az államnak a bűnügyi költségek irányába való kielégítési joga volt az első, és ez meg előzte a sértettet vagy a hozzátartozóinak igényét. (19.30) Egyébként a Cozmaügy volt jelentős, ami bejárta a sajtót, de akár a Szögiügyet is mondhatom, amely esetben a lefoglalt vagyon mértéke a Cozmagyilkossággal nem összemérhető. Tehát a klasszikus p élda a Cozmaügy volt, amikor jelentős vagyontárgyakat foglaltak le az elkövetőktől, de ezt elvitte az állam a bűnügyi költségre a hatályos jogszabályok alapján, és ez ellen senki nem tudott tenni semmit. Egyébként azt is lehetne említeni, hogy ez a cigány gyilkosságok esetében is felmerülhetett. Ott az állam egy egyedi döntéssel kárpótolta az áldozatokat, hozzáteszem, egyébként nagyon helyesen. Az a probléma, hogy ez a Cozma- vagy a Szögiügyben nem történt meg.
