Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - A munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1580 kellően rugalmas. Hát nem, a fenét nem! Ennél rugalmasabb egyébként ilyen formában már nem lehet, mert akko r tényleg visszatér a cselédvilág, vagy akkor hozzák vissza a rabszolgaságot. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezt a munkaerőpiacot olyan formában kellene rugalmasabbá tenni, hogy mondjuk, a részmunkaidőnek az ar ányát, ami szégyenletes módon nagyon alacsony Magyarországon, valahogyan ezt próbálják meg növelni. És például akkor gyermeket nevelő nők számára is lehetővé téve azt, hogy a családi életet és a munkát, az önkiteljesítést valahogyan könnyebben tudják össze egyeztetni, mert ebben bizony hatalmas nagy hiátus van, hatalmas nagy hiányosságokat látunk itt, Magyarországon. Mi lenne a megoldás? A Jobbik véleménye szerint bizonyára nem az, bizonyosan nem az, hogy az állami alrendszereket a továbbiakban is olyan mért ékben finanszírozzák alul, mint ahogy egyébként azt tapasztaljuk, mint ahogy azt látjuk. Az oktatásügy, az egészségügy és az ezekhez ezer szállal kapcsolódó szociális rendszer, illetve szociálpolitika alulfinanszírozottsága Magyarországon determinálja azt a társadalmi katasztrófahelyzetet, azt a roncstársadalmi létet, amivel most felelős képviselőként mindenkinek találkoznia kell, hogyha kidugja az orrát abból az elefántcsonttoronyból, amibe egyébként most nyilvánvaló módon nagyon könnyen beleszokik az embe r. De mi azt mondjuk innét, ellenzékből, igen, hogy ezt valahogy próbálják meg elkerülni és levetkezni önnönmagukról, és sokkal nagyobb teret kellene biztosítani annak a párbeszédnek is, aminek a hiányáról itt már annyian papoltunk. Ugyanis, hogy itt a sza kszervezetekkel, a munkavállalói oldallal nem történt meg a kellő mértékű egyeztetés, az egészen bizonyos. A megoldás egyébként még az is lehetne akkor vállalati szinten is - és a magyar állam utat tudna mutatni, mondjuk, az ide betelepedett és súlyos száz milliárdokkal adott esetben agyontámogatott multinacionális cégeknek , hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő fennhatósága alá tartozó cégeknél milyen mértékben növeli, mondjuk, a béreket, vagy meg kell vizsgálni például a Volándolgozók esetét, ahol nagyon s okan még mindig nem érik el a bérminimumot, és fogják magukat, mennek. Tudom, igen, 30 százalékkal emelik, de azért azt is tegyük hozzá, hogy itt hét év alatt ezek a munkavállalók elég rendesen ki lettek éheztetve, és ez egy kvázi választási béremelésként is felfogható béremelés volt, ami nagyon szép, nagyon helyes, így kellett volna egyébként már tenni korábban is. De hogy visszakanyarodjak oda, hogy mi lenne még a megoldás akkor vállalati szinten, például az, hogy normális béreket biztosítanak ezeknek a m agyar munkavállalóknak, mert ahogy itt az előző felszólalásaim során elmondtam, míg GDParányosan, mondjuk, egy magyar munkavállaló előállítja a németországi szintnek a felét, és akkor tegyük még egyszer azt hozzá, hogy ő 1900 órát dolgozik egy esztendőben , nem pedig 1400at, de még így is, hogyha lebontjuk munkaórára vetítve, akkor a németországi vagy éppen a holland GDPszintnek a felét eléri, ennek ellenére a bérek ott vannak a béka hátsója alatt. Ha mondjuk, egy osztrák szinttel vetjük össze, ahol mondj uk, az átlagbér 2300 euró körül mozog, akkor a magyarországi 600 eurós szint szégyenteljes, felháborító, és teljes mértékben elfogadhatatlan. Éppen ezért nem értjük azt, hogy önök csupán politikai megfontolások alapján miért nem tudják támogatni a Jobbikna k a béruniós kezdeményezését, mert bizonybizony, nagyon idekapcsolódik ehhez a napirendi ponthoz, ehhez a törvényjavaslathoz ennek az egésznek a felvetése. Akkor nem ilyen törvényjavaslatokkal kellene itt ezeket a hibákat és valóban meglévő munkaerőpiaci feszültségeket kezelni, hanem sokkal inkább olyan módon kellene ezeket megoldani, amelyek a magyar munkavállalók számára normális életet biztosítanának, lehetővé tennék azt, hogy a családjukat biztonságban tudják, gyermekeiket pedig fel tudják nevelni. És akkor néhány konkrét kérdés, államtitkár úr. Az ön szavait itt a jegyzőkönyvek őrizni fogják, úgyhogy szeretném, hogyha egészen konkrétan válaszolna arra, hogy itt az óriási béringadozás
