Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP):
1482 mivel a migráció kérdése sorsdöntő Európa és Magyarország jövője szempontjából a nemzeti érdekek képviselete terén, ilyen körülmények közö tt az LMPtől nem szívesen fogadunk el kioktatást; amíg a kvótát támogató és a bevándorlást segítő állásfoglalásokat szavaznak meg Brüsszelben, hogy aztán idehaza ezt letagadják, addig semmiképp. Ha az ön által használt mondatszerkezetet szeretném használn i, azt mondanám, hogy aki az LMPre szavaz, az a korlátlan bevándorlásra szavaz. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Szél Bernadett: Hazudsz!) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „50 éve halt meg K onrad Adenauer, az európai kereszténydemokrácia nagy alakja.” címmel napirend előtti felszólalásra jelentkezett a KDNP képviselőcsoportjából Harrach Péter frakcióvezető úr. Frakcióvezető úr, öné a szó, parancsoljon! HARRACH PÉTER ( KDNP ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, a húsvéti ünnepek után beszélhetnénk persze a négynapos ünnep üzenetéről is, a húsvéti örömről és békéről, de ez az évforduló arra késztet engem, hogy arról a nagy emberről és a művéről szóljak néhány szót, aki ötven évvel ezelőtt vagy még régebben Németország és Európa jövőjét eldöntötte. Tudjuk, hogy Konrad Adenauer először mint főpolgármester, aztán később a második világháború után, amikor Németország igazán nehéz helyzetben volt, a szövetség első kancellárjaként már idősen, 70 év f ölött - egészen 87 éves koráig töltötte be ezt a tisztet - azon dolgozott, hogy talpra állítsa Németországot. Ismerjük a gazdaság és a társadalom akkori helyzetét. Ő szövetkezve a gazdasági miniszterrel, Ludwig Erharddal egy olyan gazdaságot teremtett, ame ly Európában az első lett, és ehhez csupán egy évtizedre volt szükségük. De nemcsak a gazdaságot lendítette fel, hanem ennek következtében egy olyan jóléti társadalmat hozott létre, amely valóban a szociális piacgazdaságra épült, és megteremtette Európa le ggazdagabb országát. De nem is ez a fontos számunkra, s még csak az sem, hogy a CDU megalkotásával Németország legerősebb pártját hozta létre, hanem az Európai Unió elődjeként az európai vas- és acélközösség, aztán az Európai Gazdasági Közösség létrehozásá val - amely megalapozta az Uniót - olyan tettet hajtott végre a társaival, Schumannal, De Gaullelal, De Gasperivel, ami ma is meghatározza Európa és benne Magyarország jelenét. A kérdés számunkra az, hogy mi volt ebben az emberben és társaiban az, ami őke t erre képessé tette. Azt hiszem, a legegyszerűbb válasz az, ha őt idézzük, és ha megengedik, ezt a rövid idézetet felolvasom: „A politika az a művészet, amivel az erkölcsi alapokon nyugvó helyes felismerést megvalósítjuk.” Tehát két elemről van szó: arról az alapvetésről, ami tulajdonképpen egy szilárd értékrenden alapult, illetve egy olyan normarendszeren, ami számukra, ezeknek a nagy európai politikusoknak a számára nemcsak hogy elmélet volt, hanem a napi politikai érdekek fölé emelkedett, s mindezt pers ze ügyesen, rátermetten tudták megvalósítani. Így lett értelme annak a definíciónak, amit ő alkotott. De érdemes talán magáról az Unióról is néhány szót szólni, arról, hogy ők hogyan képzelték el. Ha megengedik, megint egy idézet kívánkozik ide: „Európának nagynak, erősnek és befolyásosnak kell lennie, ha érdekeit a világpolitikában érvényre akarja juttatni.” S mitől lesz nagy, erős és befolyásos az Unió, amire mi is vágyunk és amit ma is szeretnénk látni akkor, amikor sajnos az érdekérvényesítése gyengül, a gazdasága gyengül, a biztonsága nem megoldott, a versenyképessége egyre kisebb? Én úgy gondolom, hogy az a kettő, amiről ezek a nagy emberek is beszéltek: az értékrend - nem szeretném ennek a részleteit említeni, csupán öt kulcsszavát: perszonalitás, szo lidaritás, szubszidiaritás, a társadalmi igazságosság és a közjó , ami ma sajnos veszélyben van Európában, valamint ami ma is nagyon fontos, az erős tagállamok szövetsége. (13.30)
