Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
1470 De az nem igaz, hogy ez a térség nincs az Orbánkormány szeme előtt, és nem figyel oda a kormányzat ezekre a térségekre, hisz kiemelten foglalkozik ezeknek a térségeknek a fejlesztésével, és a felzárkózás nagyobb mértékű ezekben a térségekben, mint az országos átlag. Szeretném megemlíteni az elmúlt időszak szabolcsszatmári adatait. 201 0 óta 40 ezer új munkahely fele a versenyszektorban jött létre, tehát nem a közfoglalkoztatás adja ezt a növekményt, hanem több mint a fele a versenyszektorban jött létre, és 9,2 százalékos reálkeresetnövekedés következett csak az idei év első felében vag y egyéves távlatban, ez pedig jóval fölötte van az országos átlagot mutató 7,37,4 százalékos reálbérnövekedésnek. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK : Köszönöm szépen. Gyöngyösi Márton képviselő úr, a Jobbik képviselője, a következő és egyben mai utolsó felszó lalónk: „Ami a bérunió vitájából kimaradt: összegzés” címmel. Parancsoljon! (23.30) GYÖNGYÖSI MÁRTON ( Jobbik ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitát kezdeményező frakció képviselőjeként szeretnék köszönetet mondani mind enkinek, aki ebben a mai vitában, ebben a több mint 8 órán keresztül tartó, kimerítő vitában részt vett. Szeretném a köszönetemet nekik kifejezni. A Jobbik abban a reményben kezdeményezte ezt a vitát, hogy sikerül az ideológiai szempontokat meghaladni egy olyan sorskérdésben, amely ideológiától függetlenül minden magyar állampolgárt, mindannyiunkat érint. Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy egy ilyen 8 órás vita után Cseresnyés államtitkár úr mintha még mindig nem értette volna meg, hogy a Jobbik miért ke zdeményezte ezt a vitanapot, és egyfajta spontán végszóként egy hosszú, előre megírt beszédből reagált a spontán felvetéseinkre. Úgy gondolom, hogy ez a szabad politikai vitán alapuló parlamentarizmust alapjaiban rombolja le, és teljesen méltatlan ehhez a vitához, amelyben még megkérdőjelezi a kezdeményezők jó szándékát is, mintha mi nem a magyar állampolgároknak, a magyar munkavállalóknak a béréért küzdenénk. Úgy gondolom, az elmúlt 27 évben nem sikerült konszenzust kialakítani gazdaságpolitikai kérdésekbe n itt Magyarországon. Ez a vita is ezt nagyon jól demonstrálta. Ez egy valódi tragédia, hiszen tudjuk, hogy sikeres felzárkóztatás nem létezik nemzeti konszenzus kialakítása nélkül. Minden egyes sikeres országnak, amely sikeresen zárkózott föl a fejlődő or szágok sorából a fejlett országok sorába, nemzeti konszenzus jellemezte a fejlődését. Ez volt az első lépés Írországban, Szingapúrban, Koreában, és még nagyonnagyon sok országot lehetne sorolni, ahol hasonló utat jártak be. Ha lenne konszenzus, akkor meg lehetne állapodni egy olyan gazdasági stratégiában, amely kijelöli azokat a komparatív előnyöket, amelyekre egy országnak építenie kell, és amelybe a nemzeti erőforrásokat és az európai uniós kohéziós alapokat is be lehet csatornázni, és ami alá lehet rend elni ezeket a forrásokat. De nincs koncepció, nincs stratégia, az elmúlt 27 évben egy olyan illúzióra építette a politikai elit a gazdaságpolitikát, amely a hazai gazdaság védelme helyett önfeladó politikát folytatott. Leépítette a védővámokat, importliber alizációt hajtott végre, privatizált és decentralizált a gazdaságban. Cserébe pedig azt az illúziót keltette, hogy a Magyarországon ezúton megtelepedő multinacionális tőke majd elhoz egyfajta felzárkózást, és az európai uniós kohéziós alapok is majd ilyen útonmódon valahogy hozzájárulnak Magyarország fölzárkózásához. A Jobbik a bérunió megfogalmazásával szakítani szeretne ezzel a zsákutcás politikával. Középkeleteurópai regionális összefogást sürgetett ebben a kérdésben, és az Európai Unióban Brüsszel fi gyelmét föl szeretné hívni erre az alapvetően regionális problémára, amitől hazánk is szenved. Ez egy hosszú távú cél, nem egyik napról a másikra kívánjuk elérni ezeket a célkitűzéseket. Viszont el szeretnénk érni; úgy tűnik, ránk maradt ez a feladat, ugya nis a kormány, akárcsak elődei, nem tett semmit, Magyarország még regionális viszonylatban is leszakadt az élmezőnyből, és már sereghajtóként van jelen.
