Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
1418 A gondolataink közötti különbség abban áll, hogy ezt milyen eszközökkel, hogyan tudjuk elérni, milyen eszközöket használjunk, és fizessünke, illetve milyen és mekkora árat fizessünk ezekért. Az eszközöket és a megfizetett árat tekintve azt is el döntjük ilyenkor, hogy milyen világban akarunk élni, milyen világot akarunk építeni, milyen eszközökkel építjük ezt, és milyen alapokra helyezzük. Többször elhangzott, többek között Vona elnök úr is említette, hogy az eltérő bérszinteknek történelmi okai v annak, gyakran évszázadokra visszanyúló gazdaságipolitikai fejlődés következményei. Ez igaz tény, és nem is érdemes ezen vitatkozni, azonban ebbe nem kell beletörődni, és azt hiszem, hogy az elhangzott eredmények azt mutatják, hogy a kormánypárti oldal eb be nem is törődött bele. De úgy gondolom, hogy ahogy az eddigi elért bérszint gazdaságipolitikai fejlődés útján jött létre, úgy az ezt követőnek is annak kell lennie, egy szerves fejlődés részének kell hogy eredménye legyen. Teljesítményen, felelős kormán yzáson, nemzeti összefogáson kell alapulnia. Másként csak homokra épített várat fogunk építeni, buborék lesz, kipukkad, összeomlik, és mi, kormánypárti képviselők nem szeretnénk a gyermekeink jövőjét homokra építeni. Azoknak, akik kételkednek abban, hogy a teljesítmény meghozza a gyümölcsét, a tények mondanak ellent. Államtitkár úr és képviselőtársaim is említették már, hogy 2010 óta kimagasló eredményeket értünk el a V4országokban és az EUországok viszonylatában is a minimálbéremelést és annak vásárlói p aritáson mért eredményét illetően. Azt, hogy a teljesítménynek és a felelős kormányzásnak hatása van a bérszint emelésére, jól mutatja, hogy amíg 20022010 között a többiek után kullogtunk, addig a mostani kormány regnálása óta az élmezőnybe ugrottunk, a V 4ek és az EU tagállamai körében is. A bruttó és nettó átlagkeresetek is lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek nemzeti valutában és vásárlóerőparitáson is, mint például Németországban, Ausztriában vagy az Egyesült Királyságban. (19.30) Az ottani bérekhe z számottevően sikerült közelíteni, és a V4ek átlagában is jelentősen javítottunk a pozíciónkon. Ha a bruttó béreket tekintjük, a magyar bérek 90112 százalékát érték el a visegrádi országokénak, ez nettóban kifejezte 7783 százalékot jelent. Nem szabad m egfeledkeznünk arról sem, hogy az erőteljes 2016. évi bérdinamika meghaladta a többi visegrádi országban tapasztalható bérnövekedési ütemet és a nyugateurópai országokban megvalósult emeléseket is. A 2016. év végén megkötött bérmegállapodás további ösztön zést jelent, és a következő hat évben megvalósuló 40 százalékos reálbérnövekedés további határozott lépés a fejlett országokhoz történő felzárkózás terén. Vitathatatlan, hogy jelentős eredményeket értünk el, és az is vitathatatlan, hogy ezt munkával, telj esítménnyel, nemzeti összefogással értük el. Aki ezt megkérdőjelezi, az szerintem a magyar emberek eredményét, munkáját kérdőjelezi meg, amit én nagyon sajnálok. Az is igaz, hogy ha gazdasági teljesítmény nélkül akarjuk a juttatások szintjét mesterségesen emelni, az veszélyezteti az országunk stabilitását. Elhangzott többek részéről, hogy alap nélküli, homokra történő építkezést jelentene, erre láthatunk példát egyes országokban, aminek sajnos meg is van az eredménye. Az egyenlő munkáért egyenlő bért azonna li követelése nem vezet egyenlő bérekhez, sőt számos kedvezőtlen hatással kellene szembenéznünk. Az új tagállamok vállalkozásai, így a magyar vállalkozások is kiszorulnának a belső piacról, mert nem tudnák az előírt béreket kigazdálkodni. Magyar munkaválla lók munkahelyei szűnnének meg. Természetesen a régi tagállamok tőkeerős vállalkozásainak a bérek kigazdálkodása nem jelentene gondot, így az előzőeket súlyosbítva, kiszorítanák középkeleteurópai versenytársaikat a piacról, ily módon könnyen meg tudnának tőlük szabadulni. Sőt, a közszolgáltatások fenntartása érdekében az adókat is emelni kellene. Látható, hogy értünk el eredményeket, ami a minimálbér és a bruttó és nettó átlagkereset emelését és vásárlóerőparitáson mért értékét illeti. A bérek nemzeti hat áskörben tartása, a legutóbbi
